Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Nemcsak arra a százmillió életre, amelyet kioltott a világtörténelem leggyilkosabb eszméje, hanem mindenkire, aki kénytelen volt szenvedni a totális zsarnokság igája alatt. Mert ennek a rendszernek mindnyájan az áldozatai voltunk.

A hazai lótenyésztés két jelentős központjának, Mezőhegyesnek és Bábolnának a megalkotója, Csekonics József 1757. február 22-én született Kőszegen. Ügyvéd édesapja, Csekonics Pál fia születése előtt három évvel nyert nemesi rangot Mária Terézia uralkodónőtől.

Arról bizonyára mindenki hallott, hogy a pártpolitikusok néha-néha összeülnek és kongresszust tartanak. Azonban hasonló gyűlést, nem is egyet, egy munkavállalói szövetség is szervezett a kubikosok részére.

A II. Miksa magyar királyt és német-római császárt képviselő küldöttséget egy tapasztalt diplomata, Verancsics Antal vezette, aki korábban már több diplomáciai küldetést is teljesített az Oszmán Birodalomban, s akinek ez volt az utolsó jelentős küldetése.

Mint minden esztendőben, úgy idén is indulatokat kavart az 1945. február 11-i budavári kitörés évfordulója. Tény, hogy a második világháború után csakis osztályharcos szemlélettel, eleve elítélő módon lehetett nálunk foglalkozni második világháborús részvételünkkel...

1947. február 10-én – hetvenöt esztendővel ezelőtt – a párizsi Luxembourg palotában Gyöngyösi János külügyminiszter aláírta a második világháborút lezáró békeszerződést...

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. február 10-én írta alá a magyar kormány képviseletében Gyöngyösi János külügyminiszter a második világháborút lezáró párizsi békeszerződést. Ebből az alkalomból Kása Csaba, az MKI Történeti Kutatóközpontja munkatársának korábbi írását közöljük.  

Ma hétszáz éve, hogy 1322. február 9-én a király és bárói előtt Jánok község (Abaúj vármegye, ma: Janík, Szlovákia) birtokvitáját eldöntendő, istenítélő bajvívást tartott „Kövér” Ders fia Miklós, és rokona Tamás mester.

A magyar politikai közélet a reformkorban a különálló Erdélyi Nagyfejedelemség felszámolását és Magyarországhoz csatolását követelte, amit az 1848. március 15-i 12 pont utolsó helyén egyetlen szóban foglalt össze: „Unio”.

Kálmán több testvérrel rendelkező hercegként élt I. László király, azaz nagybátyja gyámsága alatt. Kiváló és gondos nevelésben részesült, de nem számított a trón várományosának, mert nagybátyja nem őt, hanem öccsét, Álmos herceget szánta utódjának.