A 19. század végi ezredéves – úgynevezett millenniumi – ünnepségekre évek óta készült az ország vezetése, s azért, hogy a szándék meg is valósuljon, a törvényhozás elfogadta az 1892. évi II. törvénycikket Baross Gábor kereskedelmi miniszter az „1895. évben Budapesten tartandó nemzeti kiállításról” címmel beadott javaslata alapján. A kiemelt jelentőségű ünnepi alkalomra számos beruházást, fejlesztést szerettek volna befejezni, azonban a megkezdett munkálatoknál látszott, hogy nem tartható az eredetileg tervezett évfordulós év, ezért a következő, 1896-os esztendőt szentelték az országos eseménynek. Az 1896. május 2. és október 31. közötti időszakban egymást érték a különböző rendezvények. A látványosságok közé tartozott – az európai léptékben is úttörőnek számító – budapesti földalatti vasút, amelynek megépítése ugyancsak az utolsó percben indult el.

Szent György magyarországi tiszteletét jól jelzi, hogy I. (Anjou) Károly királyunk az ő nevét viselő világi lovagrendet hozott létre. Az 1326-ra datált statútumát (alapítólevelét) a Magyar Országos Levéltár őrzi. Az oklevélen függő, pajzs alakú pecsét a lándzsáját a sárkány torkába döfő lovas védőszentet ábrázolja, párhuzamai elsősorban a korabeli lovaspecsétek között találhatók. Töredékesen fennmaradt körirata: … MILITVM …T. GEORGIE …

Szent Márk napja a magyar néphagyományban a búzaszentelés, a termésért mondott imádság és a tavaszi időjárás megfigyelésének jeles napja volt. Április 25-én a falvak népe körmenettel járta végig a határt, hogy Isten áldását kérje a vetésekre, miközben számos időjósló hiedelem is kapcsolódott a naphoz. 

A pásztorélet, a természet megújulása és a termékenységvarázslás ősi hagyományai kapcsolódnak össze Szent György napjában, amelyet a magyar néphagyomány különösen fontos tavaszi ünnepként tart számon. Az április 24-éhez kötődő szokások között a harmatgyűjtéstől a gyógyító erejű növények szedéséig számos olyan hiedelem élt, amely évszázadokon át meghatározta a falusi emberek mindennapjait.  

Aba Sámuel király személye és kora állt annak a történelmi vetélkedőnek a középpontjában, amelyet a Heves Vármegyei Honismereti Egyesület szervezett az általános iskolák felső tagozatos tanulói számára. Az esemény fővédnöke a Magyarságkutató Intézet volt, amelyet Dr. Teiszler Éva, az intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója képviselt.

A Dzsingisz kán által megalapított Mongol Birodalom hirtelen emelkedett fel a 13. század elején, és igázott le hatalmas területeket Kínától Európáig. A közkeletűen tatároknak nevezett mongolok az 1220-as évektől kezdődően vezettek hadjáratokat a kunok és a Kijevi Rusz államalakulatai ellen, majd 1235-ös nagygyűlésükön úgy döntöttek, hogy megindítják az úgynevezett nagy nyugati hadjáratukat is, amelynek elsődleges célja a Magyar Királyság elfoglalása volt.

Az országgyarapítások eredményeként 1940 végére a Magyar Királyság közép-európai hatalommá növekedett, ám politikai mozgástere mindegyre szűkebbé vált, hiszen a területi revíziót a Harmadik Birodalomnak és Olaszországnak köszönhette, a megújuló világháborúban pedig a tengelyhatalmak az angolok ellen küzdöttek, akikkel gróf széki Teleki Pál miniszterelnök igyekezett jó kapcsolatot fenntartani, de az 1941 márciusának végén kirobbant jugoszláv krízis alkalmával két tűz közé került.

Március utolsó napjaiban Sashalmi-Fekete Tamás, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő-szakértője előadókörúton vett részt Erdélyben és a Partiumban. A történész rövid idő alatt több rangos tudományos rendezvényen képviselte az intézetet, és mintegy kétezer kilométert megtéve ismertette legújabb kutatási eredményeit.

A húsvét másodnapjától fehérvasárnapig tartó időszak hagyományos neve a fehérhét A görögkatolikus testvéreink pedig fényes hétnek nevezik, – népiesen pedig komázó vagy mátkázó hétként is emlegetik. Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment fiatalasszonyok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

Népünk hagyománya megőrzött egy, a nagyhétre szóló, középkori eredetű imádságot. Jézus és Mária párbeszéde ez, az ő búcsúzásuk, melynek során Jézus elmondja édesanyjának, mi vár rá a húsvétot megelőző hét napjain. Ez az énekelt imádság egyik leggyakoribb változata így szól a nagycsütörtök eseményéről: „Hát nagy zöld-csütörtökön, / óh Szent Fiam mit fogsz tenni? / Akkor anyám hamis Júdás, / engem harminc pénzen elád…”