Hetven évvel ezelőtt, 1951. október 6-án kezdte meg egész napos sugárzását a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar nyelvű adása. A kommunizmus éveiben meghatározó jelentősége volt a szerkesztőségnek, ahol az emigráció kiemelkedő tehetségei jutottak munkához, és amely pótolhatatlan kommunikációs csatornát jelentett a vasfüggöny mögé zárt anyaország és a Nyugatra menekültek között.


A hídavatásra 1896. október 4-én, Ferenc napján került sor. A verőfényes vasárnap reggelén érkezett a városba Erzsébet királyné vonattal, a király szárnysegédjével kiment elé a nyugati pályaudvarra, s aztán együtt hajtattak fel fogatukon a budai várba, hogy a főváros közönsége előtt megünnepeljék az uralkodó névnapját. (...) Az avatási ünnepség utolsó aktusaként a király ünneplők sokaságától kísérve átsétált a hídon, majd udvari kocsijába szállva visszatért a várba.


Amikor 1848 őszén kezdetét vette a magyar önvédelmi háború, (...) huszárjaink tisztjeik és altisztjeik vezetésével tűzön-vízen át, ezer veszélyt vállalva, szablyával a kézben igyekeztek Magyarországra, hívta őket Kossuth gyújtó hangvételű szózata: „A haza vár, a szegény magyar nemzet esdekelve hí haza benneteket. A hazának vitéz karjaitokra szüksége van. A haza élet-halál veszélyben van! Haza hát, haza! a kinek magyar lelke van.”


„Fehér Bence írás- és ókortörténész, a Magyarságkutató Intézet Klasszikafilológiai Kutatóközpontjának vezetője úgy véli, a legrégebbi magyar nyelvemléknek tartott Ómagyar Mária-siralomnál négyszáz évvel korábbi is létezik.” A Magyar Nemzet Lugas mellékletében Védőszellem címmel megjelent Gurzó Enikő Fehér Bencével a jánoshidai avar tűtartó rovásírásának magyar nyelvű megoldásával kapcsolatban készített interjúja.


A mostani felfedezés értelmében egy harmadik, ázsiai eredetű népesség játssza a legnagyobb szerepet a mai japánok etnogenezisében, akik az úgynevezett Kofun-korszakban (~Kr.u. 300-538) jelentek meg a szigeten. A kutatók eredményei alapján ez a népcsoport a Kína többségét alkotó han-néphez hasonlít legjobban. Az angol nyelvű publikáció elolvasható a Science Advances folyóiratban Ancient Genomics Reveals Tripartite Origins of Japanese Populations címmel.


A magyar-olasz származású Angelo Brelich (Budapest, 1913 – Roma, 1977), a vallás- és az ókortudomány meghatározó alakja Olaszországban a 20. század derekán. A vallás kulturális és társadalmi elemeit célzó tanulmányai maradandó értéket képviselnek, munkássága immár két tudósgenerációra gyakorolt alapvető hatást a valláselmélet és vallástörténet terén. Halálának negyvennegyedik évfordulóján rá emlékezünk.


Napjainkban, amikor a magyar nyelvterület csaknem minden régiójában megemlékeznek a Benedek Elek születésnapján ünnepelt magyar népmeséről (szeptember 30.), érdemes felidézni a meseközpontú egyéniségkutató magyar iskola alapjait, történetét, képviselőit. Hiszen érdeme hatalmas, nemzetközi hírnevet hozott a magyar mesekutatásnak, továbbá meghatározta a napjainkig is elfogadott meseközlési gyakorlatot, de jelentős szerepe volt abban is, hogy ma ilyen sokat tudunk mesemondóinkról és történetmesélésükről.


A kávé szó eső magyar nyelvű előfordulását Zrínyi Miklós Szigetvári veszedelmének harmadik énekében találjuk, a 26. és 29. versszakban. Itt a kávé szerepeltetésének célja, hogy szó szerint és átvitten is keleties ízt kölcsönözzön a jelenetnek. A kérdéses részletben Mehmet basa, akit hamarosan utolér a végzete, amiért elmulasztott eléggé félni a szigetvári hőstől, éppen sátrába invitálja Szkender siklósi béget, aki azonban bölcsen inkább szeretne vára biztos falai között éjszakázni.


1396. szeptember 28-án, azaz 625 évvel ezelőtt zajlott a nikápolyi csata, mely az európai népek törökellenes hadjáratának egyik sorsfordító eseménye volt. Az összefogás célja az Oszmán Birodalom expanziójának megállítása volt és egyben a török kiűzése a Balkánról. A Thuróczy-krónika nem nevezi meg pontosan az ütközet időpontját, a szerző erről annyit ír, hogy az esemény „Szent Mihály arkangyal ünnepe táján” történt.


Főigazgatónk a koszorúzás után Vásárhelyi Gáborral (Bartók Béla jogutódjával) beszélgetett, aki elmondta, Bartók Béla életének és többek közt a zeneszerzői, zongoraművészi, népzenekutatói, népzenegyűjtői, zeneakadémiai tanári szellemi örökségének egyik legfontosabb tisztázni valója, hogy az utókor tudja: Bartók Béla soha nem emigrált Magyarországról, soha nem mondott le hazájáról.