A Magyarságkutató Intézet Hagyományok éltetik a nemzetet konferenciáján Kassai Lajos, a Magyarságkutató Intézet együttműködő partnere, íjkészítő és a hazai lovasíjászat megteremtője a sportág születéséről és elterjedéséről beszélt.
Fordul, fordít, forgat, forog, / Magyar nyelven könnyű dolog – így magasztalja Weöres Sándor Lingua bella c. betű-etűdében édes anyanyelvünk virtuozitását. Rímhányó Romhányink finom iróniájávál és cseppet sem mellesleg a magánhangzó-harmónia tökéletes kihasználásával a végsőkig csűri-csavarja Szamármeséje szerelmes történetét.
A Magyarságkutató Intézet Hagyományok éltetik a nemzetet konferenciáján Sashalmi-Fekete Tamás, az intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője tartott előadást.
Az 1867-es kiegyezés hozta igazán felszínre, hogy a közvéleményt mennyire nem hagyta nyugodni az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc szomorú végkifejlete, mint ahogy az sem, hogy a szabadság költőjének, Petőfi Sándornak az 1849. július 31-én vívott segesvári ütközet után nyoma veszett. A sodró lendületű költőnagyság nemcsak életében, hanem halála után is időről időre felizzította az őt övező érdeklődést.
Nemzeti történelmünk egyik legszebb, legdicsőbb napja, 1848. március 15-e alkalmából mondott köszöntőt Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke. Beszédében olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, amelyek a forradalom előzményeként ritkán kerülnek csak szóba. Ezek közül kiemelte II. József törvénytelen jogállását, germanizációs törekvéseit, amire markáns válaszként megindult a nyelvújítás, a magyar arisztokrácia és nemesség magyar népviseletet hordott, magyar népzenét hallgatott, magyarul beszélt.
A nemzeti ünnep
Az 1848. március 15-i forradalomról az önkényuralom idején csak rejtett magánkörökben lehetett megemlékezni. A megmozdulásokat 1867 után már nem tiltották, inkább megtűrték a nyilvános térben (temetőkben, emlékhelyeken, vendéglőkben) rendezett ünnepléseket, hiszen a kiegyezés az 1848-as törvényeken alapult. Viszont mindvégig nemzeti ünnepnek számított. Olyannyira, hogy még azután is megtartották, miután 1898-ban a törvényhozás a forradalom emléknapjául az 1848-as törvények napját, április 11-ét iktatta az állami ünnepek közé.
A Magyarságkutató Intézet második alkalommal rendezett kerekasztal- beszélgetést a hunok világáról. A szakértők ezúttal a jelenkor számára fennmaradt ókori történeti források szerepét vizsgálták.
Attila király Kr. u. 453-ban váratlanul bekövetkező halála fordulópont volt Európa történetében, a hun birodalom számára pedig katasztrofálisnak bizonyult. Nem meglepő, hogy éppoly mély nyomot hagyott mind Európa, mind a magyarság hagyományaiban, mint a király megelőző két évben vitt nagy hadjáratai.
Nemzeti ünnepünkön, március 15-én minden alkalommal megemlékezünk Petőfi Sándor és a márciusi ifjak szerepéről, ám arról már kevesebb szó esik, hogy amikor a magyar nemzet kardot rántott alkotmánya védelmében, közülük is számosan öltöttek magukra honvéd egyenruhát. Így tett „koszorús költőnk” Degré Alajos, Hamar Dániel, Vasvári Pál és sokan mások.
A Magyarságkutató Intézet fő célja, hogy a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges. A szervezet feladata, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség. A Kormány, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma által irányított Intézet 2019. január 1-jén kezdte meg működését.