A "felszabadítók" megtorlása - a marsall hazugsága
1945. február 11-én a Festung Budapest védői kétségbeesett kísérletet tettek arra, hogy a szovjet csapatok gyűrűjét áttörve, fegyverrel küzdjék vissza magukat a saját vonalakig. Két nappal később a Vörös Hadsereg budapesti hadműveleteinek végéről szóltak a híradások és Malinovszkij marsall, hogy igazolja, miért ragadt le Budapesten hadseregcsoportjával, kozmetikázott jelentésében 138.000 hadifogolyról számolt be, holott a valóságban mintegy 40.000 német és magyar katonát ejthettek foglyul. E kegyes hazugság azonban több mint 100.000 budapesti és környékbeli civil kálváriáját eredményezte csak azért, hogy a marsall ne legyen kegyvesztett Sztálinnál.
„Ha már a jövendőbe nem láthat az ember, tekintsen vissza a múltjába” -Száz éve hunyt el Blaha Lujza, a nemzet csalogánya
A kiegyezés utáni Magyarország kulturális elitje tudatosan törekedett a nemzeti identitás megerősítésére, amelynek fontos eszköze volt a magyar nyelvű színház és a nemzeti karakter színpadi megjelenítése. Blaha Lujza alakja ebben a diskurzusban a magyar nő eszményített képét testesítette meg: egyszerre volt népies, erkölcsös, érzelmes és tehetséges. A róla kialakított kultusz így nem pusztán személyes népszerűségén, hanem a korszak nemzetépítő narratíváin is alapult. Közismert elnevezése, a „nemzet csalogánya” kifejezi a róla kialakított kultuszt.
Hodinka Antal öröksége Kárpátalján és a magyar nyelvkutatásban
Hodinka Antalt az tette világhírű nyelvésszé, hogy ő volt az első tudós, aki a Kárpátok térségének ruszin nyelvjárásait rendszeresen, történeti forrásokkal és élő anyaggal együtt vizsgálta, majd bizonyította önálló történeti alakulását, ezzel nemzetközi szinten is új kutatási irányt adott. Addig a ruszin nyelvet az orosz egyik változatának tartották vagy szlovák-ukrán peremjelenségnek tekintették.
Tévhitek és valóság: a magyar 2. hadsereg a Don-kanyarban
Hiába telt el több, mint három és fél évtized a rendszerváltoztatás óta, az 1989 előtti osztályharcos klisék a mai napig makacsul tartják magukat a nemzeti emlékezetben. Minden év január 12-én előkerül a régi kérdés: mit kerestünk a Donnál?!
1944 reménytelen karácsonya
Történelmünk egyik legkilátástalanabb karácsonya volt 1944-ben. December 24-én a „gépesített tatárjárás” gyűrűt vont Budapest körül és a „vörös áradat” hazánk nagyobb részét már uralma alá hajtotta. A magyar fővárosban rekedt mintegy 800.000 civil, valamint a Festung Budapest 70–79.000 magyar és német védője hiába fohászkodott az Istenhez… Azon a Szentestén a Mennyből az angyal és a Stille Nacht zenei kísérete angyali helyett pokolivá vált, hiszen azt a bosszúszomjas és zsákmányéhes Vörös Hadsereg lövegei és Sztálin-orgonái szolgáltatták.
Tiszteletadás Sarudon a Tisza árvízi hajósa előtt
1880. november 18-án kapott nemesi rangot Hartl Ede földbérlő, aki az 1876. március 24-én bekövetezett gátszakadásos árvíz idején megmentette a Tisza árterén élő tiszahalászi lakosokat. Önzetlenségére, emberbaráti szeretetére minden évben a rangemelés napján emlékezik az utókor a tetteit megörökítő sarudi emléktábla előtt.
Vér nélküli revízió
1938 nyarának végén az Anschluss folytán területileg gyarapodó Harmadik Birodalom már a cseh uralom alatt lévő Szudétavidék visszaszerzésére készülődött.
Salamon, a megbékélő
Erő kell a béke megnyeréséhez, de erő kell a béke elfogadásához is. 1081-1082 táján az előbbi nyerő helyzet jutott I. László királynak, s az utóbbi vesztes pozícióban találta magát Salamon király, akinek emléknapja október 29-re esik Pólában.
1956 emlékezete
Magyarország viharos XX. századi történelmében 1956. október 23-a sorsdöntő korszakhatár volt, jelentősége csak az 1848. március 15-i eseményekhez hasonlítható.
Az aradi vértanúk utolsó útja
Október hatodika nemzeti gyásznap, amikor az aradi tizenháromra és többi kivégzett társukra emlékezünk. Származásuk tekintetében nem volt mindegyikük születetett magyar, de végig kitartottak a Szűz Máriás zászló alatt, s a magyar ügy igazának tudatában álltak emelt fővel bíráik és hóhéraik elé.