
Az utolsó vacsora a pomázi templomban
Nagycsütörtökön a bibliai utolsó vacsorára, Jézus Krisztusnak és tanítványainak utolsó közös étkezésére és az Eucharisztia (Oltáriszentség) megalapítására emlékezik a keresztény világ.
Magyar hadvezér szerezte vissza a császári koronát
A nemesi felkelés keretében mozgósított magyar katonaság és a reguláris haderő magyar csapatai mellett a magyarság jelentős hadvezéreket is adott a monarchia haderejének az osztrák örökösödési háborúban. Közülük talán a legjelentősebb Batthyány Károly volt.


A korszerű néprajzkutatás megteremtője
„Tizenkét év óta a néprajznak úgyszólván ágense vagyok. Agitáltam, adminisztráltam, serkentettem és szerkesztettem. Fáradságom nem volt egészen eredménytelen”.
Márai, a magyar polgárság írója
„Hivatásérzés, az európai szerep tudata, s a mély kötelesség: szeretni és szolgálni a népet, melyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, s nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyagok, a közös nemzeti sors kötöz... Ez a dolgunk Európában.”


Csatajáték és megemlékezés
Vác-Hétkápolnánál ért véget a 36. Tavaszi Emlékhadjárat anyaországi eseménysorozata.
Késő középkori magyar királyok sírfeliratai
535 évvel ezelőtt, 1490. április 6-án hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás, akinek síremlékét – a legtöbb XIV–XV. századi magyar király síremlékéhez hasonlóan – a törökök a XVI. század második felére elpusztították.


Csiribiri kanveréb, a bolondot küldd odébb
Az április elsejei bolondériák eredetére jónéhány magyarázat létezik, számos részigazsággal: ezek szerint antik római és / vagy ősi kelta tavaszünnepi hagyomány része a tréfálkozás, a becsapós feladatok, lehetetlen küldetések kitalálása, és más efféle játékok.
Szatmárnémeti elismert kutatójára emlékezünk
Bura László sokoldalú kutató volt, nyelvészettel, névtannal, helytörténettel, egyháztörténettel, néprajzzal és népköltészettel is foglalkozott.


Ott voltunk a Katonadombon
Rendhagyó módon emlékezett Dunakeszi 1848–1849 hőseire március 16-án, vasárnap.
1849 március idusa: „a Magyar Szabadság évnapja”
Bizony, 1849 márciusában nehéz helyzetben volt Magyarhon. Kál–Kápolna mellett döntetlennel végződött a császári-királyi és a magyar fősereg összecsapása, a honvédek azonban parancsra meghátráltak.
