„(…) Hálátlan gyermek nevére számíthat, ki nem tud lelkesülni anyaföldjének jelene, jövője, sőt múltjáért”.

1832. szeptember 27-én született Csicsókeresztúron a világ első női régésze, Torma Zsófia. A nagy műveltségű történész, Torma József és az örmény nemesi származású Dániel Jozefa gyermekeként nőtt fel, és már fiatalon magába szívta a múlt iránti érdeklődést.

A régészet iránti elköteleződését Erdélyben, a régi Hunyad vármegye területén végzett kutatásai során teljesítette ki. A tordosi ásatások (1870-es évektől) során több mint 10 000 neolit leletet gyűjtött, köztük ősi szimbólumokkal ellátott edénytöredékeket és agyagtáblákat. Ezeket a jeleket a sumer ékírás előzményeinek tekintette. Torma Zsófia volt az első régésznő a világon, aki önálló, tudományos módszerekkel végzett ásatásokat, felfedezte a tordosi–vincai kultúrát, ezért a világ első hivatásos régésznőjeként tartjuk számon.

Külföldi szaklapokban publikált, tudományos levelezést folytatott többek között Heinrich Schliemannal, a trójai ásatások híres felfedezőjével is. 1876-ban, a Budapesten megrendezett IX. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszuson egyedüli női előadóként aratott figyelemreméltó sikert.

Életét mégis sokszor szakmai mellőzöttség kísérte. Csak halála előtt fél évvel, 1899-ben kapta meg a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészdoktori oklevelét. 1899. november 14-én hunyt el szívszélhűdésben. Gyűjteményének legnagyobb részét ma is az Erdélyi Nemzeti Múzeum őrzi Kolozsvárott.

Torma Zsófia életműve a magyar és az egyetemes régészet történetének kiemelkedő fejezete: egy nő, aki a tudomány iránti alázattal és bátorsággal törte át korának társadalmi korlátait.