Salkaházi Sára

1944. december 27-én hunyt el Boldog Salkaházi Sára, a magyar vértanú, aki szeretetből és meggyőződésből embertársaiért áldozta életét.


1023 éve egy 18-20 éves ifjú férfi élete legfontosabb karácsonyát ülte meg. A helyszín Székesfehérvár volt, az újonnan felépült Szűz Mária Bazilika; kevéssel arrébb egy kisebb kiemelkedésen álló négykaréjos templomban már negyedik éve nyugodott édesapja. Apjától, Gézától szívesen fogadta a hatalom öröklését, de a régi világból eredő kötelmek nélkül. Ezért nem apja címét vitte tovább, hanem új uralkodói titulust vett fel, s nem apja temetkező templomát fejlesztette fel bazilikává, hanem evégett új templomot építtetett 997–1000 között.

A székesfehérvári Szűz Mária Bazilika romjai borítókép

Babucs Ádám képe

A második világháború magyarországi hadszínterén – Sztálin jóvoltából – 1944 októberétől versenyfutás vette kezdetét a 2. és a 3. Ukrán Front között, melyik ér előbb a magyar főváros előterébe. Nem kíméltek sem emberi, sem anyagi erőt, így 1944. december 24-én Budapest körül bezárult az ostromgyűrű. 


December 18-án, az emigránsok nemzetközi napján sokféle megközelítésből lehetne írni a hazájukat valamilyen okból elhagyó emberekről. Mit jelent országot váltani, hazát cserélni egy ember életében? Erről hitelesen csak az tud beszámolni, aki maga is átélte.

Márai Sándor mellszobra. Budapest, Mikó utca 1. (Wikimédia)

A nagyszombati ütközet.

1848 decemberében nehéz idők jártak Magyarhonban. A délvidéki „kis-háború” egyre inkább etnikai háborúvá fajult, Erdélyben pedig nemcsak az ottani reguláris császári-királyi csapatok, de a magyarirtásban és fosztogatásban jeleskedő oláh felkelők ellen is harcolni kellett.


„Termete magas, arca nemes” – 175 éve tárták fel III. (Nagy) Béla király sírját Székesfehérvárott címmel szervezett tudományos konferenciát a minap a Magyarságkutató Intézet és a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont a Városházán.

III. (Nagy) Béla király

III. Béla és Anna sírhelye borítókép

1848. december 12-én Székesfehérvárott – a középkori Magyar Királyság koronázó városában, amely az Árpád-korban a Szent István-i monarchia fővárosának tekinthető – egy tudományos felfedezés is történt; ez pedig a nemzeti emlékezet mélyebb időrétegeibe vezeti az utókor nemzedékeit.


1648. december 10-én állíttatta ki II. Rákóczi György erdélyi fejedelem azt az armálist, amellyel Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdászt a nemességbe emelte. 

II. Rákóczi György

Borzsák Istvánra emlékezünk

Tizenhat évvel ezelőtt hunyt el Borzsák István, a magyar klasszika-filológia jeles képviselője. Kerényi Károly és Alföldi András hajdani tanítványát 92 éves korában ragadta el a halál. Az ELTE professor emeritusaként és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanáraként élete végéig szenvedélyesen oktatott, s volt sokszor szigorú, de mégis mindig jóindulatú bírálója tanítványainak. 


1916. november 29-én német és osztrák–magyar csapatok elfoglalták Piteşti-et, és december 1-jén megközelítették a román fővárost. Az átütő siker nem sokáig váratott magára: december 6-án a román főváros elesett, de a hármas szövetség kezére kerültek a ploieşti-i kőolajmezők is.

Mackensen