Száz esztendővel ezelőtt, az 1921. augusztus 28-án kirobbant nyugat-magyarországi felkelés volt az, amely megakadályozta, hogy Ausztria akadálytalanul foglalja el a saint-germaini békében neki ígért magyar területeket. A Rongyos Gárda és más különítmények ellenállása vezetett a velencei szerződéshez, és népszavazás döntött arról, hogy Sopron és nyolc környékbeli falu Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozzon. A Nagy Háborút követően a megcsonkított, kirabolt Magyarország talpra állását rendkívüli körülmények nehezítették, külpolitikai elszigeteltségét még inkább fokozta az első királypuccs nyomán alakulófélben lévő kisantant, amely csak arra várt, hogy lerohanhassa a csonka országot.


Zártkörű nyelvstratégiai műhelymegbeszélést tartott a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontja 2021. november 30-án és december 9-én számos témában és résztvevővel. Az eseményen számos szakember vett részt és fogalmazta meg konstruktív kritikáját, illetve elismerését a bemutatott, tárgyalt tervezetekkel kapcsolatban. A résztvevők különféle szervezetektől, intézményektől érkeztek úgy a határon innen és túlról, mint például az Oktatási Hivatal (OH), a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI), az MTVA Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány, a Nyelvtudományi Kutatóközpont, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.


Százhetvenhárom esztendővel ezelőtt, 1848. december 14–16-án a császári-királyi fősereg Magyarország ellen indított koncentrált támadása révén a magyar önvédelmi háború új szakaszába lépett. Nehéz idők jártak nálunk, hiszen a délvidéki „kis-háború” egyre durvább etnikai háborúvá fajult, Erdélyben pedig nem csak az ottani reguláris császári erőkkel, de a magyarirtásban és fosztogatásban jeleskedő oláh felkelőkkel szemben is védekezni kellett. Gróf Joseph Radetzky tábornagy Észak-Itáliában megszilárdította a Habsburg-ház helyzetét, ám a „jóságos” V. Ferdinánd (uralkodott: 1835–1848) nem tudott számottevő eredményt elérni az 1848. áprilisi törvények védelmében fegyvert fogó magyarokkal szemben.


A horvát-magyar kapcsolatok 800 évét az apostoli királyság tekintélye, méltósága, a hatalom teljességét megszemélyesítő Szent Korona és a megosztott hatalmi formákból mégis egyirányba ható konglomerátum egysége, a Magyar Királyságban létező széleskörű autonómiák rendszere határozta meg – fogalmazott Prof. Dr. Kásler Miklós az ARS ET VIRTUS. HORVÁTORSZÁG–MAGYARORSZÁG: 800 ÉV KÖZÖS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE című időszaki kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban. 


Oroszlán a végvárban. Thury György és Nagykanizsa címmel jelent meg Kanász Viktornak, a Történeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársának legújabb kötete Nagykanizsán. A monográfia több éves kutatás után a kanizsai főkapitány halálának 450. évfordulóján a Thúry György Múzeum gondozásában látott napvilágot. A szerző a gazdagon illusztrált kötetben részletesen ismerteti Thury családját és kivételes pályafutásának kezdetét, valamint kitér várpalotai tevékenységére és a híres 1566-os ostromra.


A Magyar Nemzetben Bényei Adrienn tollából jelent meg tudósítás a Magyarságkutató Intézet "A nyelvjárások írott formái – Hagyomány, helyzetkép és fejlesztési lehetőségek" című nemzetközi konferenciájáról. 
"A konferencia előadói olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogyan őrizhetjük meg az anyanyelvjárásainkat, hogyan gazdagítják a nyelvjárások a mai magyar köznyelvet, mi a magyar nyelvjárások szerepe nemzeti identitásunk megőrzésében. Mindez különösen fontos kérdés a trianoni diktátum által elszakított magyarlakta területeken, mint például Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken. A sajtótájékoztatón Juhász Judit köszöntötte a konferencia részvevőit."


A Nagy Háború idején, miután a központi hatalmak megállították és elkergették Erdélyből a betolakodó román királyi hadsereget, a német és az osztrák–magyar hadműveletek már román területen folytatódtak, a Déli-Kárpátokból és a Duna vidékéről megindulva kiűzték a hátráló ellenséget Havasalföldről és Dobrudzsából. A futásban menedéket kereső „regáti sasok” még bukaresti fészküket is őrizetlenül hagyták, ahová százöt esztendővel ezelőtt, 1916. december 6-án August von Mackensen német tábornagy katonái és osztrák–magyar szövetségesei puskalövés nélkül vonultak be, elfoglalva a plojesti kőolaj-mezőket is.


Prof. Dr. Kásler Miklós az emberi erőforrások miniszterét a magyar őstörténet szempontjából kiemelten fontos országba kísérő delegáció tagja volt intézetünk két vezető kutatója.
Hidán Csaba és Nagy-Luttenberger István a Magyarságkutató Intézetet képviselve különleges két napos georgiai küldetésen vettek részt Horváth-Lugossy Gábor főigazgató megbízásából. 
Kutatóink a georgiai Kulturális, Ifjúsági és Sport Minisztériumban tárgyaltak Tariel Kiparoidze örökségvédelmi szakértővel.


New York-i látogatása alkalmával a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor külön kérte, hogy e két emlékhelyet meglátogathassa. Köszönet illeti a magyar konzulátust a koszorúzás gyors megszervezéséért.
Főigazgatónk B. Nagy Péter, MKB konzul társaságában helyezte el az emlékezés koszorúját az 1956-os szabadságharc emlékművénél. 


A New Yorki Magyar Tudós Társaságnak mutatkozott be a Magyarságkutató Intézet - B. Nagy Péter MKB konzul, valamint Dr. Novák Tamás Tét attasé meghívására tartott előadást New Yorkban Horváth-Lugossy Gábor, Makoldi Miklós és Neparáczki Endre. Nagy-Szakál Dorottya MD PhD elnök asszony köszöntője után a new york-i magyar diaszpóra tudományos köre kíváncsian hallgatta az előadásokat, amelyek fő célja volt összefoglalni a magyar őstörténet-kutatás elmúlt 200 évét, bemutatni a Magyarságkutató Intézet eredményeit, kiemelt kutatásait.