Az 1938. november 2-i első bécsi döntés eredményeként véráldozat nélkül tért vissza a magyar Szent Korona fennhatósága alá a Felvidék déli, magyarok lakta része, ahova a Magyar Királyi Honvédség csapatai november 5. és 10. között vonultak be. November 11-én, pénteken került sor a felvidéki bevonulás legmagasztosabb ünnepélyére Kassán, ahol szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyi ember várta a kormányzót.

A város virág- és zászlóerdőben pompázott, s a különvonatokon és autóbuszokon számtalan anyaországi magyar is érkezett.

Mostanában aki ad magára, az legalábbis kemény, de inkább kőkemény. Aki pedig jutni akar valamire, az durva és könyörtelen. Ezek a tulajdonságok értékként jelentkeznek: az ide tartozó kifejezések nem hiányozhatnak napjaink divatos közléseiből. Egy valamirevaló filmcím, műsor vagy filmajánló, egy reklám, de még egy híradós tudósítás sem engedheti meg magának, hogy erőtlennek, gyengének lássák: erősnek és keménynek kell lennie.

„Tényleg semmi sem történt? Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz.

Bán Aladár költő, műfordító, irodalomtörténész, folklorista 1871. november 3-án született Várpalotán. Nagyformátumú tudósember volt, aki szívén viselte, hogy a magyarság ápolja a kulturális kapcsolatokat a rokonnak tekinthető népekkel, és minél jobban megismerje azok népi, nemzeti kulturális kincseit. Mindezt függetlenül attól, hogy e népek a magyarsággal milyen jellegű rokonságban állnak: nyelvi, genetikai vagy kulturális kötelék fűzi-e őket nemzetünkhöz.

Tokaj-Hegyalján és Zemplénben nemcsak azok a várak léteznek, amelyeket a közvélemény is ismer. Akár a húszat is megközelítheti azoknak az elfeledett váraknak a száma Zemplénben, amelyeket régészetileg és turisztikailag hasznosítani lehetne, ebből legalább négy-öt jó eséllyel komoly látogatói érdeklődésnek örvendene – hangzott el a Felső-magyarországi Várak Egyesületének füzéri közgyűlésén.

100 év távlatából el lehet mondani, hogy a trianoni békeszerződés és hosszú távú következményeinek legnagyobb vesztese az eszmék sorsát tekintve a legitimizmus politika gondolata lett.

125 évvel ezelőtt, 1896. október 25-én avatták fel az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének otthont adó Üllői úti palota épületét a millenniumi ünnepségsorozat záróaktusaként. A szecessziós építészet e remekműve jelenleg felújítás alatt áll, de kincseinek egy része a Ráth-villában jelenleg is megtekinthető, illetve a múzeum online adatbázisában közel 42.000 műtárgy között keresgélhetnek az érdeklődők.

65 évvel ezelőtt néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak, ami a sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagybirodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges volt, ami akkor történt!

100 éves született Katona Imre folklorista, a népmesék, népdalok, viccek, és egyéb néprajzi témák kiváló kutatója, az Eötvös Loránd Egyetem Folklore Tanszékének egyetemi docense. Tudományos kutatásai mellett fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok ápolását, a határon túli magyarok néprajzi vizsgálatának támogatását, a néprajz eredményeinek szélesebb körben történő megismertetését. Gazdag hagyatékát a Csongrád megyei levéltár őrzi. Születésének évfordulója kapcsán a megemlékezések mellett szülővárosában, Csongrádon a Tari László Múzeumban Madárlátta folklorista címmel emlékkiállítást rendeztek.

"Megdőlt az az elmélet, hogy 895-ben egy egységes magyar nyelvű tömb költözött be ide, és egy egységes, nem magyar nyelvű őslakosságot olvasztott be. Az ősi magyar írással, az úgynevezett rovásírással rokonságot mutató írott emlékek alapján állítható, hogy az Avar Birodalomban voltak, akik magyarul beszéltek, és mivel nyelvük fennmaradt, nem lehettek kevesen – mondta a Demokratának dr. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-Filológiai Kutatóközpontjának vezetője."