65 évvel ezelőtt néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak, ami a sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagybirodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges volt, ami akkor történt!

100 éves született Katona Imre folklorista, a népmesék, népdalok, viccek, és egyéb néprajzi témák kiváló kutatója, az Eötvös Loránd Egyetem Folklore Tanszékének egyetemi docense. Tudományos kutatásai mellett fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok ápolását, a határon túli magyarok néprajzi vizsgálatának támogatását, a néprajz eredményeinek szélesebb körben történő megismertetését. Gazdag hagyatékát a Csongrád megyei levéltár őrzi. Születésének évfordulója kapcsán a megemlékezések mellett szülővárosában, Csongrádon a Tari László Múzeumban Madárlátta folklorista címmel emlékkiállítást rendeztek.

Batthyány Tivadar (vagy Batthyány Tódor) az „utolsó nemzeti nádor”, Batthyány Lajos Ernő (1696–1765) és Kinsky Terézia (1700–1775) gyermekeként látta meg a napvilágot a Batthyány-család rohonci birtokán, 1729. október 15-én. Batthyány Tivadar számára az egyik fő tennivalót jelentette, hogy a birtokain termelt, elsősorban mezőgazdasági árut a kor viszonyainak megfelelően vízi úton piacaira eljuttassa. Az utókor szemében Batthyány Tivadar életének fő művét az árral szembeni hajózás módjának megtalálására végzett próbálkozásai jelentik.

Nyolcvan éve, 1941. október 15-én indult újra a felszabadult Székelykeresztúron az 1906-ban alapított polgári leányiskolában a tanítás. A városba 1918 decemberében vonultak be a megszálló román katonák, a következő évben épületéből kiköltöztették és megszüntették az iskolát. Még három évig működött a helyi egyházak segítségével magániskolaként, de 1921-ben végleg felszámolták. 1940-ben a magyar közigazgatás első intézkedései közé tartozott az intézmény újjászervezése.

A vonatkozó kötőszók használatának egyik alapvető hibája, hogy mellérendelő viszonyt is vonatkozó alárendeléssel formálunk meg. Ezek a felemás, logikátlan szerkezetek nagy múltra tekintenek vissza, egyik-másik megoldás pedig a hivatalos iratok és a sajtó nyelvhasználatának olyan megrögzött sablonjává vált, hogy évszázados nyelvművelő tevékenységgel sem sikerült megszabadulni tőle.

Mindhárom támadás elején a magyar honvédsereg esélytelennek látszott, de a honvédek kitartottak, és két, jóval nagyobb erejű támadást hárított el az ország és a honvédsereg mint amire egyébként az ereje predesztinálta volna! A harmadik már olyan erejű volt, ami ellen már nem lehetett tenni. – mondta Nagy-Luttenberger István a Magyarságkutató Intézet történésze az M1 csatorna, „Ma reggel” című műsorában október 6-án.

Október 6-án, az Aradi (és valamennyi 1848-49-es) vértanúk előtt hajtunk fejet, soha nem feledve őket. Idén Wass Albert: A bujdosó imája című verssel fejezzük ki tiszteletünket a hősöknek! Az előadást Nemcsák Károlynak köszönjük.

Épp bevették a budai várat a diadalittas honvédek és már eldöntött tény volt a cári intervenció, amikor 1849. május 30-án kinevezték a császári-királyi hadsereg új magyarországi főhadparancsnokát, báró Julius Jacob von Haynau táborszernagyot. Az újdonsült fővezér jó „borotvaként” azon az állásponton volt, hogy a honvéd hadsereg tábornoki és törzstiszti karát statáriális úton kivégezteti, s mindazokat, akik 1848 előtt hordták a császár kabátját vagy támogatták a honvédsereget, hadbíróság elé állíttatja.

Hetven évvel ezelőtt, 1951. október 6-án kezdte meg egész napos sugárzását a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar nyelvű adása. A kommunizmus éveiben meghatározó jelentősége volt a szerkesztőségnek, ahol az emigráció kiemelkedő tehetségei jutottak munkához, és amely pótolhatatlan kommunikációs csatornát jelentett a vasfüggöny mögé zárt anyaország és a Nyugatra menekültek között.

A hídavatásra 1896. október 4-én, Ferenc napján került sor. A verőfényes vasárnap reggelén érkezett a városba Erzsébet királyné vonattal, a király szárnysegédjével kiment elé a nyugati pályaudvarra, s aztán együtt hajtattak fel fogatukon a budai várba, hogy a főváros közönsége előtt megünnepeljék az uralkodó névnapját. (...) Az avatási ünnepség utolsó aktusaként a király ünneplők sokaságától kísérve átsétált a hídon, majd udvari kocsijába szállva visszatért a várba.