Márton Gyula 1916. december 27-én született a Szilágy megyei Nagymon településen. A középiskolát Zilahon végezte a Wesselényi Kollégiumban, az egyetemet a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen, 1940-ben. Itt magyar-román-esztétika szakos hallgatóként többek között magyar névtani és nyelvjárástani ismereteket szerzett, tudományos felkészülését pedig román nyelvésztanárai is segítették. Szülőfaluja helyneveit már diákkorában gyűjteni kezdte, majd a doktori disszertációját is erről a faluról írta. A dolgozatot A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai címmel tette közzé 1942-ben.

Szintén 1942-ben lett munkatársa a Kolozsváron megalakult Erdélyi Tudományos Intézetnek, ahol nyelvföldrajzi kutatásokat végzett. 1943-tól kezdve Márton Gyula és Gálffy Mózes a Kolozsvár közelében fekvő Kalotaszeg és a Mezőség településein gyűjtöttek magyar népnyelvi adatokat, hogy nyelvatlaszok lapjain mutathassák be a nyelvjárások földrajzi kiterjedtségét és változatosságát. Erről a munkájukról Márton Gyula, Gálffy Mózes és Szabó T. Attila közösen jelentette meg a Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (1943) című módszertani tanulmányukat. A kiadványban több térképlapot is közzétettek a feldolgozott anyagból.

A háború után 1948-tól előadótanár lett a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén, ezután egyetemi tanár, tanszékvezető, a filológiai kar dékánja, majd rektorhelyettes volt. Kutatásai kiterjedtek a nyelvjárástanra, a román-magyar nyelvi kölcsönhatásra, emellett a helynevek és a szakszókincs vizsgálatára is. Márton Gyula az egyetemen is részt vett nyelvföldrajzi kutatásokban, nyelvjárási adatokat gyűjtött például A moldvai csángó nyelvjárás atlaszához, később ő irányította a Csík-, Gyergyó, Háromszék és Udvarhelyszék tájnyelvi atlaszának anyagát gyűjtő munkaközösséget. A székely nyelvjárás atlaszaként is emlegetett munkájukról 1972-ben az Adatok a fenyőlevél nevéhez a székely nyelvjárásban című dolgozatában is beszámolt. Itt említi, hogy az atlasz anyaggyűjtésének előkészítése során arra törekedtek, hogy a hangtani és alaktani rendszer elemei mellett a nyelvjárások jellemző tájszavait is összegyűjtsék. A gyűjtőmunkához kérdőfüzetet állítottak össze, ebben mintegy 890 nyelvi tényre kérdezhettek rá a kutatók. A fentebb említett dolgozatában Márton azt is bemutatja, hogy a székely nyelvjárás atlasza adatainak gyűjtése után számos új tudományos eredménnyel gyarapodhat a nyelvtudomány, például a nyelvjárási szókincsről is. Ahogy A moldvai csángó nyelvjárás atlasza és a székely nyelvjárási atlasz adatai (szótárként) csak Márton Gyula halála után jelenhettek meg, úgy a szülőföldjén a Szilágyságban gyűjtött nyelvi adatok kiadására is csak 2000-ben kerülhetett sor. Márton Gyula 1971 és 1975 között 67 kutatóponton gyűjtötte a Szilágysági nyelvatlasz anyagát. Később a gyűjtés kéziratos anyaga az özvegyétől a Magyar Nyelvtudományi Társasághoz került, majd Hegedűs Attila szerkesztői munkájának köszönhetően jutott az olvasók elé.

Márton Gyulát román nyelvtudása és magyar-román szakos végzettsége is segíthette a román-magyar nyelvi kölcsönhatás vizsgálatában. Több írásában is foglalkozott a román nyelv magyarra gyakorolt hatásával, főleg a helyi magyar nyelvjárásokra vonatkozóan. A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai című kiadványa 1972-ben jelent meg, majd 1977-ben Péntek Jánossal és Vöő Istvánnal közös munkájaként A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai is.

Számos tanulmánya mellett egyetemi jegyzetet is írt (Magyar nyelvjárástan, 1970), továbbá jelenségmonográfiát is (Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban, 1974), és Gálffy Mózessel közösen tájszójegyzékeket is közzétett. A Tájszók Kalotaszegről és környékéről 1965-ben jelent meg, a Torjai szójegyzék törzsanyaga pedig Nemes Zoltánné tanítónő gyűjtése volt, és 1974-ben adták ki.

Márton Gyula 1976. április 4-én halt meg.

Felhasznált irodalom

Hegedűs Attila 2000. A Szilágysági nyelvatlasz bemutatása. Magyar Nyelvőr 124/3. 340–348.

Kádár Edit (szerk.) 2016. Erdélyi magyar nyelvészek 2. Nagyvárad: Europrint. 3.

Márton Gyula 1972. Adatok a fenyőlevél nevéhez a székely nyelvjárásban. Magyar Nyelvjárások XVIII: 75–81.

Péntek János 2016. Márton Gyula (1916–1976). In: Kádár Edit (szerk.) Erdélyi magyar nyelvészek 2. Márton Gyula. Kiadja a nagyváradi Europrint, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága Nyelvtudományi Szakbizottságának megbízásából. Nagyvárad. 5–20.

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Elérhető: https://mek.oszk.hu/03600/03628/html/m.htm#M%C3%A1rtonGyula