Tokaj-Hegyalján és Zemplénben nemcsak azok a várak léteznek, amelyeket a közvélemény is ismer. Akár a húszat is megközelítheti azoknak az elfeledett váraknak a száma Zemplénben, amelyeket régészetileg és turisztikailag hasznosítani lehetne, ebből legalább négy-öt jó eséllyel komoly látogatói érdeklődésnek örvendene – hangzott el a Felső-magyarországi Várak Egyesületének füzéri közgyűlésén.

100 év távlatából el lehet mondani, hogy a trianoni békeszerződés és hosszú távú következményeinek legnagyobb vesztese az eszmék sorsát tekintve a legitimizmus politika gondolata lett.

125 évvel ezelőtt, 1896. október 25-én avatták fel az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének otthont adó Üllői úti palota épületét a millenniumi ünnepségsorozat záróaktusaként. A szecessziós építészet e remekműve jelenleg felújítás alatt áll, de kincseinek egy része a Ráth-villában jelenleg is megtekinthető, illetve a múzeum online adatbázisában közel 42.000 műtárgy között keresgélhetnek az érdeklődők.

65 évvel ezelőtt néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak, ami a sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagybirodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges volt, ami akkor történt!

100 éves született Katona Imre folklorista, a népmesék, népdalok, viccek, és egyéb néprajzi témák kiváló kutatója, az Eötvös Loránd Egyetem Folklore Tanszékének egyetemi docense. Tudományos kutatásai mellett fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok ápolását, a határon túli magyarok néprajzi vizsgálatának támogatását, a néprajz eredményeinek szélesebb körben történő megismertetését. Gazdag hagyatékát a Csongrád megyei levéltár őrzi. Születésének évfordulója kapcsán a megemlékezések mellett szülővárosában, Csongrádon a Tari László Múzeumban Madárlátta folklorista címmel emlékkiállítást rendeztek.

"Megdőlt az az elmélet, hogy 895-ben egy egységes magyar nyelvű tömb költözött be ide, és egy egységes, nem magyar nyelvű őslakosságot olvasztott be. Az ősi magyar írással, az úgynevezett rovásírással rokonságot mutató írott emlékek alapján állítható, hogy az Avar Birodalomban voltak, akik magyarul beszéltek, és mivel nyelvük fennmaradt, nem lehettek kevesen – mondta a Demokratának dr. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-Filológiai Kutatóközpontjának vezetője."

Batthyány Tivadar (vagy Batthyány Tódor) az „utolsó nemzeti nádor”, Batthyány Lajos Ernő (1696–1765) és Kinsky Terézia (1700–1775) gyermekeként látta meg a napvilágot a Batthyány-család rohonci birtokán, 1729. október 15-én. Batthyány Tivadar számára az egyik fő tennivalót jelentette, hogy a birtokain termelt, elsősorban mezőgazdasági árut a kor viszonyainak megfelelően vízi úton piacaira eljuttassa. Az utókor szemében Batthyány Tivadar életének fő művét az árral szembeni hajózás módjának megtalálására végzett próbálkozásai jelentik.

Nyolcvan éve, 1941. október 15-én indult újra a felszabadult Székelykeresztúron az 1906-ban alapított polgári leányiskolában a tanítás. A városba 1918 decemberében vonultak be a megszálló román katonák, a következő évben épületéből kiköltöztették és megszüntették az iskolát. Még három évig működött a helyi egyházak segítségével magániskolaként, de 1921-ben végleg felszámolták. 1940-ben a magyar közigazgatás első intézkedései közé tartozott az intézmény újjászervezése.

„Nemzetet és egyben modern hazát építeni – Mérlegen a dualizmus kori Magyarország” címmel jelent meg Köő Artúrnak, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontja munkatársának könyvismertetése. A PTE BTK Történettudományi Intézetének Évkönyvében publikált recenzió a Csibi Norbert és Schwarczwölder Ádám szerkesztésében napvilágot látott Modernizáció és nemzetállam-építés című kötetben szereplő tanulmányokról ad átfogó ismertetést.

A Magyarságkutató Intézet támogatásával és közreműködésével régészeti tervásatás kezdődött meg ez év szeptemberében Tázlár-Templomhegyen. A kutatási program fő mottója a címben szereplő Rogerius idézet is lehetne, hiszen a fő cél – az ikonikusnak számító lelőhelyen – a tatárjárás kora védműrendszerének és jelenségeinek feltárása és helyreállítása, bemutatása volt. A lelőhelyen, a korábbi ásatásokat folytatva is, nem várt leletgazdagság került elő, már most több mint 1200 objektumnál járunk.