A hunokkal kapcsolatos paradigmaváltás főbb állomásai:

(2019. november 16.) 
A hun, avar és honfoglaló magyar nomád népesség az eurázsiai sztyeppéről érkezett a Kárpát-medencébe

...

Márton Gyula 1916. december 27-én született a Szilágy megyei Nagymon településen. A középiskolát Zilahon végezte a Wesselényi Kollégiumban, az egyetemet a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen, 1940-ben. Itt magyar-román-esztétika szakos hallgatóként többek között magyar névtani és nyelvjárástani ismereteket szerzett, tudományos felkészülését pedig román nyelvésztanárai is segítették. Szülőfaluja helyneveit már diákkorában gyűjteni kezdte, majd a doktori disszertációját is erről a faluról írta. A dolgozatot A nagymoni népnyelv igetövei és igealakjai címmel tette közzé 1942-ben.

Napjainkban a karácsonyi ünnepkör kiemelkedő jelképe a feldíszített fenyő, azaz a karácsonyfa. A faállítás közel kétszáz éves szokása a német nyelvterületről érkezett hozzánk. Elterjedésében jelentős szerepet játszottak az oktatási intézmények, a felsőbb társadalmi rétegek és a polgárság. A népi kultúrában előzménye a feldíszített ág volt, majd a 20. század második felében általánossá váltak a fenyő karácsonyfák. Díszítése koronként változott, de néhány jellegzetesen karácsonyhoz köthető elem – eltérő anyagból és más-más formában – folyamatosan megjelent rajta, ilyen többek között a dió, az alma, az angyal, a csillag és a szaloncukor. Ez utóbbi mára már hungarikum is.

600 évvel ezelőtt, vagyis 1421. december 21-ről 22-re virradóan Luxemburgi Zsigmond egyesített katonai erőinek (magyarok, morvák, sziléziaiak, osztrákok) sikerült a híres Jan Žižka vezette huszita sereget Kuttenbergnél (csehül: Kutná Hora) körülzárniuk. IV. Vencel cseh király 1419. évi halálát követően Zsigmondnak lehetősége nyílt a megüresedett cseh trón elfoglalására. A cseh trón megszerzésének igénye már hosszú évek óta hozzátartozott a közép-európai hatalompolitikai stratégiájához. A cseh uralkodói hatalom átvétele nem csak a birodalmi területeinek növelését vonta volna maga után, hanem az 1410. évi német királlyá választását követően már az is fontos szemponttá vált, hogy a hétből az egyik választófejedelmi pozíciót is betöltő cseh királyként a német uralkodói címét is stabilizálni tudja.

220 évvel ezelőtt, 1801. december 21-én hunyt el Gvadányi József író, költő, a császári-királyi sereg vezérőrnagya. 1725-ben született Rudabányán. Az itáliai származású őrgrófi család (Guadagni) 1646-ban érkezett Magyarországra, ahol nagyapja, Sándor 1686-ban Sobieski János lengyel királytól lengyel grófi címet, majd 1687-ben magyar indigenatust (honfiúsítási oklevelet, azaz mai fogalmaink szerint állampolgárságot) kapott, és a magyar arisztokrácia is befogadta. Nagyanyja báró Forgách Borbála, anyja báró Pongrácz Eszter volt. Az ifjú Gvadányi 1735-től a jezsuiták egri gimnáziumának diákja volt, majd a nagyszombati egyetemen bölcsészetet hallgatott.

Mint arról nemrég beszámoltunk, Hidán Csaba és Nagy-Luttenberger István vezető kutatóink a Magyarságkutató Intézetet képviselve különleges két napos georgiai küldetésen vettek részt december elején, amely olyan jól sikerült, hogy 10 nappal később már Magyarországon találkoztak újra a felek, megkezdve a közös munkát. Tegnap fogadta George Sharvashidzét az Ivane Javakhishvili Tbilisi State University rektorát és ‪Vakhtang Lichelit régész professzort Horváth-Lugossy Gábor főigazgató, akiknek bemutatta az intézetet és egyeztetésre kerültek a konkrét közös – archeogenetikai, régészeti, nyelvi, történeti, néprajzi – kutatások.

Száz esztendővel ezelőtt, az 1921. augusztus 28-án kirobbant nyugat-magyarországi felkelés volt az, amely megakadályozta, hogy Ausztria akadálytalanul foglalja el a saint-germaini békében neki ígért magyar területeket. A Rongyos Gárda és más különítmények ellenállása vezetett a velencei szerződéshez, és népszavazás döntött arról, hogy Sopron és nyolc környékbeli falu Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozzon. A Nagy Háborút követően a megcsonkított, kirabolt Magyarország talpra állását rendkívüli körülmények nehezítették, külpolitikai elszigeteltségét még inkább fokozta az első királypuccs nyomán alakulófélben lévő kisantant, amely csak arra várt, hogy lerohanhassa a csonka országot.

Zártkörű nyelvstratégiai műhelymegbeszélést tartott a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontja 2021. november 30-án és december 9-én számos témában és résztvevővel. Az eseményen számos szakember vett részt és fogalmazta meg konstruktív kritikáját, illetve elismerését a bemutatott, tárgyalt tervezetekkel kapcsolatban. A résztvevők különféle szervezetektől, intézményektől érkeztek úgy a határon innen és túlról, mint például az Oktatási Hivatal (OH), a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI), az MTVA Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány, a Nyelvtudományi Kutatóközpont, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.

Százhetvenhárom esztendővel ezelőtt, 1848. december 14–16-án a császári-királyi fősereg Magyarország ellen indított koncentrált támadása révén a magyar önvédelmi háború új szakaszába lépett. Nehéz idők jártak nálunk, hiszen a délvidéki „kis-háború” egyre durvább etnikai háborúvá fajult, Erdélyben pedig nem csak az ottani reguláris császári erőkkel, de a magyarirtásban és fosztogatásban jeleskedő oláh felkelőkkel szemben is védekezni kellett. Gróf Joseph Radetzky tábornagy Észak-Itáliában megszilárdította a Habsburg-ház helyzetét, ám a „jóságos” V. Ferdinánd (uralkodott: 1835–1848) nem tudott számottevő eredményt elérni az 1848. áprilisi törvények védelmében fegyvert fogó magyarokkal szemben.

A horvát-magyar kapcsolatok 800 évét az apostoli királyság tekintélye, méltósága, a hatalom teljességét megszemélyesítő Szent Korona és a megosztott hatalmi formákból mégis egyirányba ható konglomerátum egysége, a Magyar Királyságban létező széleskörű autonómiák rendszere határozta meg – fogalmazott Prof. Dr. Kásler Miklós az ARS ET VIRTUS. HORVÁTORSZÁG–MAGYARORSZÁG: 800 ÉV KÖZÖS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE című időszaki kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban.