Szent István egyetlen felnőtt kort megélt fia, Imre herceg 1007 táján született. Az ifjú herceget a Gellért legenda szerint maga Szent Gellért tanította, így bizonyosan mély vallásos nevelésben részesült, de miután apja trónörökösének is számított, az uralkodásra is felkészítették. 

Nevét feltehetően nagybátyja, II. (Szent) Henrik német-római császár (1014–1024) után kapta. Hozzá íródott az egyetlen magyar királytükör, az Intelmek, amely a jó keresztény uralkodó mintaképét tárja a leendő király elé, és tanácsokkal látja el őt a mértékletesség, igazságosság és bölcsesség jegyében. Imre nem nélkülözhette a kellő katonai felkészítést sem. II. Konrád német-római császár (1027–1039) 1030. évi magyarországi betörésének visszaverésében feltehetően ő maga is részt vett. Házassága – a kor szokásainak megfelelően – is politikai szándékkal köttetett, de felesége kilétét sajnos nem ismerjük. Árpádházi Szent Margit legendája szerint bizánci, más források szerint horvát vagy lengyel hercegnő lehetett. Imre 12. század elején keletkezett legendája kiemeli, hogy önmegtartóztató szüzességben élt vele.

A herceg halálát a Hildesheimi Évkönyv bejegyzése szerint vadászbaleset okozta: vadászat közben egy vadkan támadta meg. Későbbi történészi feltételezések szerint a történet allegorikus, s a vadkan mögött valamely ellenzéki főúri csoport összeesküvése keresendő. Imre halálának napját (szeptember 2.) a Pray-kódex hagyományozta ránk. Feltehetően ő volt az első, akit a királyi családból a Szent István által építtetett székesfehérvári Boldogasszony-bazilikában helyeztek örök nyugalomra. I. (Szent) László király (1077–1095) közbenjárására itt oltárra is emelték 1083-ban.

Imrére halálának, valamint szentté avatásának napján (november 5.) emlékezik meg a katolikus egyház napjainkban is. Szent Imre hitvalló ünnepének (november 5.) megtartását már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta. Kultuszának fellendülése már a 12. század elején megfigyelhető. A Kárpát-medencében számos templom védőszentje, de tisztelete Lengyelországban is jelen van, elsősorban a Lysa Gora-i Szent Kereszt-monostor környékén, amelyet egy 15. századi legenda szerint Vitéz Boleszláv lengyel király (1025) Imre kérésére alapított, miután a herceg átadott neki egy mellén hordott kétágú keresztet, amely Krisztus keresztfájának egy darabját tartalmazta ezüstbe foglalva.

Az elsősorban szüzessége és tisztasága miatt tisztelt Imre mindenekelőtt a fiatalok védőszentje. Jellemző attribútuma a liliom, ugyanakkor már a 13. századtól kezdődően, majd a 14. századtól rendszeresen feltűnik a szent királyok ábrázolásokon, ettől kezdve gyakran páncélban. Az Anjou-korban Szent István, Szent Imre és Szent László együttes képi megjelenítése állandóvá vált, így Magyarország védőszentjei közé is emelkedett.