A széki Teleki család számos kiemelkedő személyiséggel gazdagította a magyar történelmet. Teleki Mihály a 17. században erdélyi főgenerálisként, korának legjelentősebb erdélyi katonájaként és politikusaként, a család történetében a grófi cím megszerzőjeként ismert. Teleki Sámuel 1791 és 1822 között az erdélyi udvari kancellári tisztséget viselte, mecénási tevékenysége közismert. Teleki József a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke volt, testvére, Teleki László az 1848-1849-es szabadságharcot szolgálta diplomataként. Teleki Pál, a tragikus sorsú miniszter a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja volt.

A számos ismert személyiség mellett Teleki József (1738-1796) a kevéssé ismertek közé tartozik. Az erdélyi generális dédunokája, József és László nagyapja azonban a 18. század magyar történelmének nagy hatású személyisége volt. 1738. december 21-én született Huszton református vallásban. Magántanárok tanították, rövid ideig Bod Péter magyarigeni iskolájába járt, ami meghatározónak bizonyult az életében, mivel itt sajátította el a magasabb kultúra, a filozófia alapjait, a könyvek szeretetét. Fiatalon között barátságot Teleki Sámuellel, a nála egy évvel fiatalabb nagybátyjával, a későbbi erdélyi kancellárral, illetve Teleki Ádámmal, távolabbi rokonával.

Teleki József nagy nehézségek árán 1759-ben kapott útlevelet és kétéves európai körútra indult. Bázelben kilenc hónapig tanult, majd Hollandiába utazott, végül egy négyhónapos párizsi tartózkodás után indult haza. Eltöltött néhány hetet Leszczyński Szaniszló, az emigráns lengyel király udvarában, találkozott Bercsényi Miklós kuruc generális fiával, a francia marsallal is. Jellemző adalék az európai körút fontosságáról, hogy a legnagyobb problémát József számára az utazás során a hatalmas mennyiségű könyv szállítása jelentette, amit útja során vásárolt. Hazatérve Bécsben töltött el néhány hetet szüleivel. Az európai műveltségűvé érett ifjú Mária Terézia udvara felvilágosult körének ismeretségébe került. Ez a kapcsolatrendszer alapozta meg számára a birodalmi és magyar elit egyik szellemi vezető szerepét a 18. század utolsó harmadában.

Az európai körutat követően Teleki József gyakran megfordult Bécsben. Van Swietennel és Zinzendorffal, Mária Terézia két jelentős tanácsadójával is szorosabb kapcsolatba került, utóbbit egyik legszorosabb barátjának is tekintette. Teleki bejáratos lett Kaunitzhoz, a nagy hatalmú államminiszterhez is, de természetesen Mária Terézia is fogadta. Bizonyára a széles műveltségű erdélyi ifjú jó benyomást tehetett a királynőre, mert 1766-ban a marosvásárhelyi királyi tábla ülnökének kérte fel, amit Teleki hosszas gondolkodás után elfogadott. Református vallása a Carolina resolutio miatt nem tette lehetővé számára a magyarországi hivatalviselést, erdélyi hivatalt pedig nem szeretett volna vállalni, mert alig tartózkodott szülőhazájában, idejét Bécsben és magyarországi birtokain töltötte leginkább. Barátai unszolásának engedve vállalta el mégis a hivatalt.

A református felekezet Teleki életében és gondolkodásában kiemelt helyet foglalt el. 1772-ben a Marosvásárhelyi Református Kollégium, amit családja korábban is támogatott, főinspektor-kurátornak kérte fel. A felvilágosodás szellemiségétől átitatott Teleki az iskola, az oktatás ügyében fontos tevékenységet fejtett ki egész életében, a korszak ezzel kapcsolatos tervezetei körül mindig ott találjuk a nevét. Hasonló módon a reformátusság ügyét is képviselte, rövidesen az egyik vezetővé vált ezen a területen. A család erős református kötődésére jó példa húga, Teleki Klára esete, aki idegen férjet választott magának ugyan, de a református Wilhelm Wartensleben ezredesre esett a választása, aki később egészen a táborszernagyi rangig emelkedett. Ebből a házasságból született Wartensleben Ferdinánd gróf, a legvitézebb huszár, Simonyi József jó barátja.

Bécsből hazaértve 1762-ben Teleki megházasodott, feleségül vette királyfalvi Róth Johannát, akinek szülei kérésére az év egyik felét náluk, Szirákon töltötték. Emellett már ekkor is sok időt töltött Pesten, házat is bérelt itt, de Bécsben is gyakran megfordult. Második utazása 1769-ben Itáliába vezetett. Meglátogatta Észak-Itália legjelentősebb városait: Triesztet, Velencét, Milánót, Mantovát, Modenát és Parmát. Ezekben az években aktív szerepet vállalt a református egyház életében, az oktatásügyben, de maradt ideje birtokai rendezésére, kastélyok építésére, átalakítására, felújítására is.

Teleki számára a fordulatot II. József uralkodása, annak is a türelmi rendelete hozta el. Elhárult az akadály a jelentősebb közéleti szerepvállalása előtt. 1782-ben előbb Békés vármegyei főispáni adminisztrátor, majd még ebben az évben Ugocsa vármegyei főispán lett. A közigazgatási kerületek kialakítását követően 1785-ben a pécsi tankerület igazgatójának nevezte ki II. József, majd 1787-ben a Duna melléki református egyházkerület főgondnoka lett. 1783-ban Pesten végre házat vásárolhatott magának, amit addig reformátusként nem engedélyeztek számára. Érdekes módon azonban mégsem nevezhető jozefinistának, II. József hívének, mert a haza, a nemzet érdekében vállalta a feladatokat.

II. József halálát követően a nemzeti ébredés mozgalmának egyik fontos alakja lett, részt vett az 1790–1791-es országgyűlésen is. Tagja volt annak a bécsi magyar körnek, amely a Hadi és más nevezetes történetek, majd átnevezve Magyar Hírmondó hírlapot támogatta és a nemzeti gondolat, a művelődés és a kultúra szolgálatába állította.

Harmadik nagyobb külföldi utazására 1792-ben indult II. Ferenc német-római császárrá koronázására Frankfurtba. Egészsége ekkorra már erősen megromlott, ami miatt egyre kevesebb nyilvános szereplést és közéleti szerepet vállalt. 1793-ban belső titkos tanácsosi címet kapott, 1795-ben pedig koronaőr lett, amivel nyilvánosan is elismerték érdemeit. 1796. szeptember 1-én Pesten érte a halál. Nyolc nappal később a feleségével közösen 1784-ben emelt sziráki családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Gróf Teleki József egy olyan korszakban élt, amikor a csendes, szorgos munka, az erőgyűjtés határozta meg nemzetünk történetét. Nem fűződnek nagy tettek a nevéhez, nem viselt jelentős közéleti tisztséget. Ennek ellenére a korszak egyik jelentős személyiségét tisztelhetjük benne. Tudósi, műgyűjtő, könyvtáralapító, mecénás, művészetpártoló, oktatási szakember, művelődéspártoló munkássága azonban kiemelkedik kortársai körében.

A felvilágosodás gyermeke volt, de anélkül, hogy az elveket a cél, a nemzet felemelkedése elé helyezte volna. Szintén nem nevezhetjük a felvilágosult abszolutizmus, Mária Terézia, II. József, II. Lipót vagy I. Ferenc hívének sem. Rövid életrajzaiban általában megjegyzik, hogy élete végére konzervativizmusba hajlott és az udvar támogatójává vált. Ezzel sem érthetünk azonban egyet, mert Teleki számára nem ezek számítottak, hanem az ország, a nemzet sorsa. Hazafi volt. Bárkivel együtt tudott dolgozni ennek érdekében. Haladó, de fontolva haladó szellemisége méltán tette őt a reformkor időszakának egyik fontos szellemi megalapozójának.