Magyarország mongóliai nagykövetével, Obrusánszky Borbálával készült interjút közölt a Magyar Nemzet. Nagykövet asszony elismerően nyilatkozott a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Magyarságkutató Intézet által aláírt, több tudományterületre kiterjesztett együttműködési megállapodásról, és hangsúlyozta az Intézetünk jóvoltából hat évtized után idén júniusban újraindult belkh-i hun sír közös feltárási projektjének jelentőségét is.

Küküllei János, I. Lajos király (1342–1382) történetírója feljegyzi, hogy I. Károly király halála (1342. július 16.) után az özvegy királyné, Erzsébet „fogadalmat tett, hogy felkeresi a szentek ereklyéit, és megtiszteli Péter és Pál apostolok küszöbét”. 1343. június 8-án el is indult Visegrádról népes kísérettel és tömérdek kinccsel, úticéljának első állomása azonban nem az „örök város”, hanem Nápoly volt. A királynét és magyarországi kíséretét szállító hajók július 24-én futottak be a nápolyi kikötőbe.

A címben idézett gondolatot Melanchton írta tanítványáról, a híres humanista tudós, Nádasdy Tamásnak. Sylvester fordításában 480 éve jelent meg az Újszövetség a sárvár-újszigeti nyomdában. A Nádasdy pártfogásával alapított nyomda ezen terméke az első magyar nyelven, magyar műhelyben kiadott könyv. Sylvester a munka közben még az első magyar nyelvtant is megírta, noha ez nem vált ismertté akkoriban. Ám nem sok híja volt, hogy kudarccal végződjék a hosszú éveken át készülő bibliafordítás kiadása is.

Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a második világháború új fejezete kezdődött: három nappal később, augusztus 26-án a „gépesített tatárjárás” elérte Magyarország székelyföldi határát. Romániában rekedt Hans Friessner vezérezredes német Dél-Ukrajna Hadseregcsoportja, amelynek helyzete kritikussá vált és igyekezett mielőbb Észak-Erdély felé visszavonulni. A magyar vezérkar is reagált az eseményekre, de megkésve.

A Mongol Tudományos Akadémia és a Magyarságkutató Intézet tudományos együttműködése keretében lehetőségünk nyílt az Akadémia Embertani tárának meglátogatására és onnan archeogenetikai minták vételére. A mintákat a magyar őstörténetkutatás számára fontos ázsiai hun temetőkből származó csontvázakból vettük, azzal a céllal, hogy a hunok genetikai mintáit össze tudjuk hasonlítani a honfoglaló magyarok archeogenetikai mintáival.

305 éve, 1716-ban e napon halt meg a magyar tudomány korát meghaladó alakja, Pápai Páriz Ferenc. Sokrétű, humanista szemléletű műveltségét nem könnyű röviden összefoglalni: az orvostudományok doktora, nyelvész, szótáríró, műfordító, egyháztörténész, a címertan avatott tudósa, csaknem negyven évig a nagyenyedi kollégium tanára, erdélyi gyökerű, világpolgári műveltségű szellem. Méltán nevezték életrajzírói a „magyar Hippokratész”-nek.

Magyarországról Bencze István, a Kökpár Világszövetség alelnöke felszólalásában gratulált Üzbegisztánnak és az üzbég sport vezetőknek azért a hatalmas munkáért, és eredményért, amit az üzbég etnosport érdekében végeztek. Mivel az etnosport nemcsak sport, hanem egy nemzet kultúráját és önazonosságát is megjeleníti, a Magyar Etnosport Szövetség szoros szakmai együttműködésben dolgozik a Magyarságkutató Intézettel. Horvát-Lugossy Gábor főigazgató biztosítja azt a tudományos kutatói hátteret, amely kiegészíti Szövetségünk gyakorlati munkáját.

Még 4 napig látható a „Szent István öröksége” című kiállítás a Szent István Bazilika altemplomában. A tegnap este megnyitott kiállítás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan, szimbolikusan 52 Kárpát-medencei alkotóművész munkáiból összeállított tárlaton keresztül mutatja be a több mint ezer éves keresztény kulturális értékeinket. A kiállítást Prof. Dr. Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg, amelyen Horváth-Lugossy Gábor főigazgatónk is jelen volt.

A Magyarságkutató Intézet mongol expedíciója során lehetősége nyílt kutatóinknak megtekinteni a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének zárt raktárát, ahol mongol kollégáink a Belch-i leletek mellett más lelőhelyekről származó hun és szkíta, illetve mongol kori (Kr.e. 7. századtól, Kr u. 13. századig) leleteket is megmutattak nekünk. (...) Összességében a régészeti raktár megtekintése hatalmas tudományos élmény volt számunkra, mind szakmailag, mind esztétikailag – hiszen az ott tárolt, zárt, illetve vizsgálatok és restaurálás alatt lévő régészeti leletek többsége művészi értékkel is bír.

Már több mint ötven éve emlékezünk meg arról, hogy az analfabetizmus minden formáját meg kellene szüntetni. Az UNESCO 1965. szeptember 8-án nyilvánította ezt a napot az analfabetizmus elleni küzdelem emléknapjává. A hazai viszonyokból kiindulva könnyen gondolhatnánk, hogy ez nem is olyan jelentős probléma már manapság, hiszen a csecsemőkön és a kisgyermekeken kívül gyakorlatilag mindenki tud írni-olvasni a 21. századi Magyarországon. Már rég nem az a kérdés, hogy tudunk-e olvasni és írni, hanem az, hogy mit és mennyit olvasunk és írunk. Ebből a szempontból viszont nem ideális a helyzet.