1872. szeptember 16-án Szarvason látott napvilágot Melich János nyelvtudós, egyetemi oktató, akadémikus. Felmenői – saját kutatásai szerint – az 1800-as évek előtt települtek át Szarvasra a Nógrád megyei Málnapatakról (ma szlovákul: Málinec). Szlovák származására utal a Melich családnév is, amely a Menyhért szlovák megfelelője, a Melichar a rövidítéséből jött létre.

A második világháború folyamán a Donhoz 1942 júliusában kijutott magyar királyi 2. honvéd hadsereg mintegy 210 km szélességű arcvonalszakaszán a szovjet 6. hadsereg csapatai által kiépített három olyan hídfőállás is volt, amelyekért 1942. július 18. és szeptember 16. között több ízben rendkívül heves és súlyos harcok dúltak.

A polgári átalakulás reformkorban megfogalmazott programja a király által az 1848. április 11-én szentesített áprilisi törvényekkel megvalósult.[1] A korábbi rendi alapú, a kiváltságos rendek és az uralkodó politikai erejének mérlegére épülő államberendezkedést cenzus alapján választott parlament és ennek felelős kormány váltotta fel.

– A magyarság a XX. század egyik legnagyobb hősét, példaképét veszítette el – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Horváth-Lugossy Gábor. 

1913-ban ezen a napon, szeptember 15-én hunyt el Vámbéry Ármin. Vámbéry Ármin is egyike azon jeles magyar kutatóknak, akik midőn erős hazafi érzülettel és lángoló lelkesedéssel, (...)

Ha volt valaki, aki nehéz, mégis felemelő életutat járt be, akkor Mária volt az. S ha volt valaki, aki a megpróbáltatások között mindvégig nemes lelkű, egyszerű ember tudott maradni, az szintén ő volt. Sorsa nemcsak nemzedékével, hanem az egész nemzetével fonódott össze mindörökre.

váratlan fordulatok a királyi családban

A mostohasorsú Vazulnak három fiúgyermekéről tud a szakirodalom. A királyi nemzetségen belüli feszültségekről, intrikákról, hatalmi helyezkedésről először 1032 kapcsán kapunk hírt. 

1382. szeptember 10-én elhunyt I. (Nagy) Lajos király, a középkori Magyar Királyság 25. uralkodója. 

I. Nagy Szulejmán szultán az 1552. évi hadjáratot a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indította. A törökök várostromokkal igyekeztek kialakítani és kitágítani az oszmán uralom alatti hódoltsági területet.

I. Nagy Szulejmán szultán (1520–1566) nem először vezetett sereget Isztambulból Bécs bevételét szem előtt tartva a Magyar Királyságon keresztül, meghódítva vagy megkísérelve bevenni magyar erősségeket (például 1529, 1532, 1541).