Nemrég ismét szóba kerültek azok a vállalások, amelyek Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és Mongólia magyarországi nagykövete között hangzottak el korábban. Intézetünk meghívást kapott Őexcellenciája Sainnyambuu Baatarjavtól az ázsiai ország Budapesten is bemutatott nemzeti ünnepére. 

Az első népképviseleti országgyűlésen a horvát „pártütés” és a rác lázadás hírére, 1848. július 11-én a pesti Képviselőházban Kossuth Lajos pénzügyminiszter rendkívül nagy ívű szónoklatot tartott. A magyar retorika egyik gyöngyszeme volt ez, amelyben „nagyszerű határozatra”, Magyarhon védelmére hívta fel képviselőtársait: 200 ezer újoncot és a kiállításukhoz szükséges 42 millió forint megadását kérte. 

Fene gyerek volt az a Kun László, / Magyarország egykori királya! / Kun Lászlónak azért híták őt, mert /A kunokkal volt cimboraságba’

„Mint hulla a hulla! veszett a pogány, / Kő módra befolyván a hegy menedékét: / Ő álla halála vérmosta fokán, / Diadallal várta be végét.” 

Miután 1526-ban I. Ferdinánd magyar király, a Magyar Királyság pedig a Habsburg Monarchia része lett, magyarok még nagyobb számban kerültek a bécsi egyetem hallgatói sorába.

Klima Gyula, a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának igazgatója és a New York-i Fordham University filozófia professzora tiszteletére megjelent tanulmánykötetet mutattak be a napokban az ELTE Filozófia Intézet könyvtárában.

A Magyarságkutató Intézet állásfoglalása - 2023.07.05.

1044 nyarán – történelmünk során először, de nem utoljára – két magyar király nézett szembe egymással a csatasíkon, bár ez a „szembenézés” nem volt szimmetrikus, mivel csak az egyik szereplő cselekedett önállóan, a másik egy őt támogató külső hatalom védőszárnyai alatt.

907. július 4-én és 5-én zajlott le a keleti frankok elleni csata Pozsonynál, amely korai hadtörténetünk egyik legfényesebb helytállását hozta. Sajnos erről a győzelemről egyetlen magyar krónikában sem olvashatunk; a közel korabeli kútfők közül csupán két német forrás ír övéik súlyos vereségéről. 

A Szent László-zarándokút volt a fókusza a Magyarságkutató Intézet és a katolikus egyház közötti megbeszélésnek.