1945. február 11-én a magyar páncélosok nehéz döntés előtt álltak: részt vesznek az öngyilkossággal felérő kitörésben vagy megadják magukat a szovjeteknek.

Ha van értelme feltenni a „Mi lett volna ha?” kezdetű kérdést, akkor erre az egyik jó példát talán Dessewffy Aurél élete szolgáltatná. Vajon más irányt vett volna a magyar történelem, ha Dessewffy Aurél nem hal meg rendkívül fiatalon, mindössze 33 évesen, 1842. február 9-én?

Az 1849. január 2-i pesti haditanács döntése értelmében Görgei Artúr vezérőrnagy feldunai hadserege a Duna bal partján vonult Felső-Magyarországra, amellyel megakadályozta, hogy Alfred zu Windisch-Grätz herceg tábornagy, a császári-királyi csapatok főparancsnoka teljes erejével a tiszántúli magyar hadműveleti bázis ellen forduljon, ráadásul a komáromi és a lipótvári császári ostromzárakat is veszélyeztette.

1892. január 29-én Budapesten született Moravcsik Gyula, klasszika-filológus, bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

Ha híres, mi több, világhírű magyarokat kell sorolni, nem lesz nehéz dolgunk; legtöbbjük azonban egy-egy konkrét területen ért el ismertséget, többnyire saját hivatását gyakorolva. Igen kevesen vannak (és nem csak honfitársaink közül), akik nemcsak hogy hírnévre jutottak, de sok területen tevékenykedtek, azok mindegyikén kimagaslót alkottak vagy jelentős újítók, esetleg tudományágak megalapítói voltak – s mindeközben még koruk országos ügyeit is érdemben befolyásolták.

1969. január 20-án egy alig 17 éves kamasz az életét áldozta hazájáért és a szabadságért. Bauer Sándor felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében, hogy fáklyaként lobogó testével tiltakozzon a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra ellen.

Bölcs Róbert, V. István magyar király (1270–1272) unokája 1295-ben pestisben elhunyt elsőszülött bátyja, Martell Károly, illetve annak egyetlen fiúgyermeke, I. Károly (Róbert) magyar király (1301–1342) helyett foglalhatta el a nápolyi trónt 1309-ben.

164 évvel ezelőtt, 1857. január 15-én látott napvilágot az első hazai sportlap, a Lapok a Lovászat és Vadászat köréből, amely 1858-tól már a könnyebben megjegyezhető Vadász- és Versenylap címet viselte.

Sinor Dénes eltérően más kiemelkedő magyar keletkutatóktól, nem készült gyerekkora óta tudósnak, orientalistának meg főleg nem, iskolai tanulmányait nem is vette túl komolyan. Saját bevallása szerint azt sem tervezte soha, hogy valaha is elhagyja Magyarországot, azonban a sors fintora miatt úgy alakult, hogy élete nagy részét idegen országokban töltötte, és nemcsak tudósi, hanem tudományszervezői munkája révén is az altajisztika egyik vezéralakja lett, a semmiből hozva létre a világ egyik legjelentősebb altajisztikai műhelyét.

Hetvennyolc esztendővel ezelőtt, 1943. január 12-én Uriv térségében elszabadult a pokol. A szovjet 40. hadsereg erőszakos felderítést vezetett be a magyar királyi 2. honvéd hadsereg ott védekező alakulataival szemben.