„Nagyon szeretem a nyílt, mindent örömmel befogadó nyelvtudományt, és nagyon nem szeretem azt, hogyha valamilyen tabuk vannak a tudomány előtt […]. Ki kell tűznünk magunk elé valamilyen meghatározott, erős célt, de ezt biztos, hogy csak akkor érjük el, s akkor tudunk emberek maradni, hogyha egyrészt lelkesek […], másrészt pedig, ha minden iránt nyitottak és érdeklődők maradunk.”

Ma 20 éve elhunyt Papp Ferenc nyelvész, akadémikus, egyetemi tanár. A Bolla Kálmán sorozatszerkesztésében megjelent Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 38. kötetében olvashatók Papp Ferenc következő szavai: „Nagyon szeretem a nyílt, mindent örömmel befogadó nyelvtudományt, és nagyon nem szeretem azt, hogyha valamilyen tabuk vannak a tudomány előtt […]. Ki kell tűznünk magunk elé valamilyen meghatározott, erős célt, de ezt biztos, hogy csak akkor érjük el, s akkor tudunk emberek maradni, hogyha egyrészt lelkesek […], másrészt pedig, ha minden iránt nyitottak és érdeklődők maradunk.”

Igazi iskolateremtő nyelvész volt, emberi és tudományos nyitottsága sok pályatársát vonzotta. A minden újra való nyitottsága, folytonos tudományos kíváncsisága meghatározta generációjának és főként tanítványainak szakmai életútját. Papp Ferenc életéről, tudományos munkásságáról számos, szintén kiemelkedően jelentős nyelvészünk megemlékezett már, többek között É. Kiss Katalin, akadémikus; Kiefer Ferenc, nemrég elhunyt akadémikusunk; Klaudy Kinga, Fóris Ágota és Székely Gábor professzorok és sokan mások. Ezúttal pályájának csak a legjelentősebb irányairól esik szó. Russzista, általános és alkalmazott nyelvész, számítógépes nyelvész, alaktannal, szókészlettannal, nyelvpedagógiával foglalkozó kutató, egyetemi oktató és akadémikus volt. Munkáit – még a leglényegesebbeket is – oldalakon keresztül kellene sorolni, hogy csak egy kis áttekintést kapjunk róluk. Ezúttal – vállaltan szubjektív szempontok szerint – csak néhányat emelek ki. Az 1960-as évek elején, a számítástechnika hajnalán (!), amikor még leginkább csak nagy számítógépek működtek (hisz a mai értelemben vett személyi számítógép, az IBM PC csak 1981-ben jelent meg), világszinten is az elsők között ismerte fel a számítástechnikában rejlő nyelvészeti adatelemzési lehetőségeket. Lényegében Papp Ferenc indította el a magyarországi számítógépes nyelvészeti – korai szakkifejezéssel élve a matematikai nyelvészeti – kutatásokat. Számítógépes adatelemzési módszerrel dolgozta fel például A magyar nyelv értelmező szótárának 58 ezer szócikkes anyagát, és a szótár teljes, 31 ezernél is több szótári szóból álló főnévi anyagát vizsgálta. A számítógépes adatelemzésnek köszönhetően olyan alaktani, szókészlettani és grammatikai összefüggések kimutatására és bizonyítására adott ezzel lehetőséget, amelyeknek köszönhetően nyelvészek generációi vetették rá magukat az összegyűjtött adatok elemzésére.

Egyedülálló ötletként megalkotta A magyar nyelv szóvégmutató szótárát, ebben a szavakat fordított betűsorrendjük szerint rendezte sorba, és így részletesen és könnyen lehetett megjelölni a felsorolt szavak szófajtani, alaktani tulajdonságait. És hogy miért éppen fordított sorrendben? Azért, mert a toldalékjaink a szavaink végén szerepelnek. Számítógépes módszerrel pedig viszonylag könnyen meg lehetett oldani ezt a feldolgozást. Bátran ki lehet jelenteni, hogy Papp Ferenc mindent kihozott a korabeli számítástechnika és a nyelvtudomány kapcsolatából, amit a 60-as, 70-es és 80-as évek technológiai fejlettségi szintje lehetővé tett. Napjaink egyik leginnovatívabb nyelvtudományi területének, a korpusznyelvészetnek, a számítógépes nyelvészetnek az egyik leglényegesebb hazai megteremtője volt. Papp Ferenc általában véve az adat alapú, statisztikai elemző módszereket alkalmazó, informatikai támogatással működő magyar nyelvtudományi iskola atyja. Ám nyitott tudományszemléletének és személyiségének köszönhetően nem csak ezen a területen alkotott nagyot.

Hazai és nemzetközi tudományos körökben is híres volt Papp Ferenc russzisztikai konferenciasorozata, amelyet 1975-től 25 éven keresztül folyamatosan megrendezett. Ám rá kifejezetten jellemző módon ez a tudományos seregszemle is messze több volt, mint russzisztika és szlavisztika: általános nyelvészettel, alkalmazott nyelvészettel, szemiotikával és a kapcsolódó tudományterületekkel érintkező kutatásokat, tanulmányokat, előadásokat is befogadott ez a konferenciasorozat.

Papp Ferenc Szépe Györggyel együtt volt a mestere a mai magyar alkalmazott nyelvtudomány legnagyobb alakjainak, akik közül később sokan a tudomány élvonalában működtek (a fentebb már említettek mellett ide tartoznak még Lengyel Zsolt, Székely Gábor és Hunyadi László professzorok és sokan mások), de manapság már ennek a generációnak a tanítványai lépnek az alkalmazott nyelvészet színterére. Az alkalmazott nyelvészet a nyelvtudománynak az az ága, amelyik az elméleti nyelvészeti kutatások gyakorlati alkalmazási lehetőségeivel foglalkozik. Papp Ferenc akadémikusként beemelte ezt a tudományterületet a legelismertebb, akadémiai tudományok közé. Székely Gábor professzor megemlékezéséből kiderül, hogy éppen a Papp Ferenc-féle russzisztikai konferenciasorozat tudományközisége, szellemisége nyomán indultak meg az alkalmazott nyelvészeti konferenciák, majd 1990-ben megalakult a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete, amelynek az első elnöke Papp Ferenc pályatársa, Szépe György volt. Papp Ferenc emlékét ápolja, életművét gondozza, konferenciákat szervez, új tehetségeket vezet be a tudományos életbe a Klaudy Kinga professzor által vezetett Papp Ferenc Baráti Kör.

Kiefer Ferenc megemlékezésében a következő véleményt fogalmazta meg Papp Ferencről: „Tudományos felkészültsége és személyisége rendkívül alkalmas volt arra, hogy az alkalmazott nyelvészet legkülönbözőbb területein dolgozó kutatók tevékenységét összefogja és irányítsa: a fordításelmélettől a gyermeknyelvkutatásig, a szótárkészítéstől a nyelvpedagógiáig. Vérbeli alkalmazott nyelvész volt, aki a tudomány minden területén az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát is szem előtt tartotta”.

Források:

·  Bolla Kálmán sorozatszerk., Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 38. Papp Ferenc. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Fonetikai Tanszék, Budapest, 2000.

·  Kiefer Ferenc: Papp Ferenc (1930–2001). Magyar Tudomány, 2002/2. 216–218.

·  Klaudy Kinga szerk., Papp Ferenc olvasókönyv. Papp Ferenc válogatott nyelvészeti tanulmányai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006.

·  Székely Gábor: Papp Ferenc. Pedagógusok Arcképcsarnoka 15. Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2016. 216–220.