"Megdőlt az az elmélet, hogy 895-ben egy egységes magyar nyelvű tömb költözött be ide, és egy egységes, nem magyar nyelvű őslakosságot olvasztott be. Az ősi magyar írással, az úgynevezett rovásírással rokonságot mutató írott emlékek alapján állítható, hogy az Avar Birodalomban voltak, akik magyarul beszéltek, és mivel nyelvük fennmaradt, nem lehettek kevesen – mondta a Demokratának dr. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-Filológiai Kutatóközpontjának vezetője."

Batthyány Tivadar (vagy Batthyány Tódor) az „utolsó nemzeti nádor”, Batthyány Lajos Ernő (1696–1765) és Kinsky Terézia (1700–1775) gyermekeként látta meg a napvilágot a Batthyány-család rohonci birtokán, 1729. október 15-én. Batthyány Tivadar számára az egyik fő tennivalót jelentette, hogy a birtokain termelt, elsősorban mezőgazdasági árut a kor viszonyainak megfelelően vízi úton piacaira eljuttassa. Az utókor szemében Batthyány Tivadar életének fő művét az árral szembeni hajózás módjának megtalálására végzett próbálkozásai jelentik.

Nyolcvan éve, 1941. október 15-én indult újra a felszabadult Székelykeresztúron az 1906-ban alapított polgári leányiskolában a tanítás. A városba 1918 decemberében vonultak be a megszálló román katonák, a következő évben épületéből kiköltöztették és megszüntették az iskolát. Még három évig működött a helyi egyházak segítségével magániskolaként, de 1921-ben végleg felszámolták. 1940-ben a magyar közigazgatás első intézkedései közé tartozott az intézmény újjászervezése.

„Nemzetet és egyben modern hazát építeni – Mérlegen a dualizmus kori Magyarország” címmel jelent meg Köő Artúrnak, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontja munkatársának könyvismertetése. A PTE BTK Történettudományi Intézetének Évkönyvében publikált recenzió a Csibi Norbert és Schwarczwölder Ádám szerkesztésében napvilágot látott Modernizáció és nemzetállam-építés című kötetben szereplő tanulmányokról ad átfogó ismertetést.

A Magyarságkutató Intézet támogatásával és közreműködésével régészeti tervásatás kezdődött meg ez év szeptemberében Tázlár-Templomhegyen. A kutatási program fő mottója a címben szereplő Rogerius idézet is lehetne, hiszen a fő cél – az ikonikusnak számító lelőhelyen – a tatárjárás kora védműrendszerének és jelenségeinek feltárása és helyreállítása, bemutatása volt. A lelőhelyen, a korábbi ásatásokat folytatva is, nem várt leletgazdagság került elő, már most több mint 1200 objektumnál járunk.

A vonatkozó kötőszók használatának egyik alapvető hibája, hogy mellérendelő viszonyt is vonatkozó alárendeléssel formálunk meg. Ezek a felemás, logikátlan szerkezetek nagy múltra tekintenek vissza, egyik-másik megoldás pedig a hivatalos iratok és a sajtó nyelvhasználatának olyan megrögzött sablonjává vált, hogy évszázados nyelvművelő tevékenységgel sem sikerült megszabadulni tőle.

„A rovások megfejtése alapján feltételezzük, hogy az avarok vagy egy részük magyarul beszélő népesség lehetett – mondta Fehér Bence” A vasarnap.hu oldalán jelent meg Tóth Gábor Fehér Bencével, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatójával készült interjúja. A beszélgetés a nagy sajtóvisszhangot keltő avar tűtartó rovásírásának magyar nyelvű megoldásával kapcsolatos kérdéseit járja körül.

Mindhárom támadás elején a magyar honvédsereg esélytelennek látszott, de a honvédek kitartottak, és két, jóval nagyobb erejű támadást hárított el az ország és a honvédsereg mint amire egyébként az ereje predesztinálta volna! A harmadik már olyan erejű volt, ami ellen már nem lehetett tenni. – mondta Nagy-Luttenberger István a Magyarságkutató Intézet történésze az M1 csatorna, „Ma reggel” című műsorában október 6-án.

Október 6-án, az Aradi (és valamennyi 1848-49-es) vértanúk előtt hajtunk fejet, soha nem feledve őket. Idén Wass Albert: A bujdosó imája című verssel fejezzük ki tiszteletünket a hősöknek! Az előadást Nemcsák Károlynak köszönjük.

Október 6-án, az Aradi (és valamennyi 1848-49-es) vértanúk előtt hajtunk fejet, soha nem feledve őket. Idén Wass Albert: A bujdosó imája című verssel fejezzük ki tiszteletünket a hősöknek! Az előadást Nemcsák Károlynak köszönjük.