Az UNESCO 1999-ben nyilvánította február 21-ét Az anyanyelv nemzetközi napjává, amelyet 2000 óta minden évben különféle rendezvényekkel ünnepelnek meg szerte a világban.

"A korabeli magyar társadalmat, a hadsereget a revízió, az antibolsevizmus határozta meg." Babucs Zoltán kutatónknak jelent meg véleménycikke a Magyar Nemzetben.

188 évvel ezelőtt tartották Katona József (1791–1830) Bánk bán című drámájának ősbemutatóját Kassán 1833. február 15-én, s utána pedig a nemzet életének meghatározó eseményeinek fénypontja lett.

1327. február idusán, azaz 13-án I. Károly magyar király (1301–1342) Nagyszombat városában oklevelet bocsátott ki Luxemburgi János cseh királlyal (1310–1346) kötött szövetségéről. A szerződéslevél és az ekkor kötött megállapodás, amelynek megtartására korabeli szokás szerint tanúk jelenlétében esküt is tett az uralkodó, az 1335. évi visegrádi királytalálkozó előzményének tekinthető.

135 éve ezen a napon született és 80 éve szintén február 13-án hunyt el Csűry Bálint (egyes munkáiban Csüri Bálint, Csüry Bálint) nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Munkásságából legfőképpen a nyelvjáráskutatás emelkedik ki.

Intézetünkről, az itt végzett munkájáról nyilatkozott a hargitanépe.ro-nak Sashalmi-Fekete Tamás kutatónk.

1945. február 11-én a magyar páncélosok nehéz döntés előtt álltak: részt vesznek az öngyilkossággal felérő kitörésben vagy megadják magukat a szovjeteknek.

Ha van értelme feltenni a „Mi lett volna ha?” kezdetű kérdést, akkor erre az egyik jó példát talán Dessewffy Aurél élete szolgáltatná. Vajon más irányt vett volna a magyar történelem, ha Dessewffy Aurél nem hal meg rendkívül fiatalon, mindössze 33 évesen, 1842. február 9-én?

A lepoglavai pálos kolostor főoltára előtti sírból vett csontmintákból a sikeres DNS kinyerés után a tegnapi napon meghatároztuk az egyénekre jellemző Y-STR DNS profilt. Ezek a két mintában megegyeznek. Következésképp a történeti forrásokat megerősítve, a genetikai adatok is az apa-fiú leszármazást mutatják.

Az 1849. január 2-i pesti haditanács döntése értelmében Görgei Artúr vezérőrnagy feldunai hadserege a Duna bal partján vonult Felső-Magyarországra, amellyel megakadályozta, hogy Alfred zu Windisch-Grätz herceg tábornagy, a császári-királyi csapatok főparancsnoka teljes erejével a tiszántúli magyar hadműveleti bázis ellen forduljon, ráadásul a komáromi és a lipótvári császári ostromzárakat is veszélyeztette.