1327. február idusán, azaz 13-án I. Károly magyar király (1301–1342) Nagyszombat városában oklevelet bocsátott ki Luxemburgi János cseh királlyal (1310–1346) kötött szövetségéről. A szerződéslevél és az ekkor kötött megállapodás, amelynek megtartására korabeli szokás szerint tanúk jelenlétében esküt is tett az uralkodó, az 1335. évi visegrádi királytalálkozó előzményének tekinthető.

A szerződés megkötésével I. Károly célja a nyugati országrész védelmének és pacifikálásának biztosítása és egy hosszabb távú együttműködés kialakítása volt Csehországgal és a Luxemburgi-dinasztiával, ez egyúttal a Magyar Királyság hatalmi pozícióinak megerősítését is szolgálta a térségben.

I. Károly hatalomra jutása idején rokonaitól, az osztrák hercegektől (I. Károly édesanyja Habsburg Klemencia volt) még támogatást kapott, a későbbiekben azonban megromlott a kapcsolatuk: az osztrák hercegek támogatták az I. Károly ellen lázadó kőszegieket, és nem voltak hajlandók visszaadni az általuk elfoglalva tartott Pozsonyt és a Muraközt. Az osztrák hercegek ugyanakkor területi igényeiket érvényesítendő Csehországgal is hadakoztak.

A cseh–magyar viszony sem volt mindig felhőtlen, hiszen bár I. Károly 1318-ban Luxemburgi János leányát, Beatrixet vette feleségül, a királyné hamarosan elhunyt. Következő házasságát I. Ulászló lengyel király (1320–1333) leányával, Łokietek Erzsébettel kötötte a magyar király, ezért ebben az időben apósa mellett többször is hadba szállt a cseh királlyal szemben. Ugyanakkor az 1320-as években Csehország és Magyarország uralkodói továbbra is kétségtelenül közeledni igyekeztek egymáshoz.

Az 1327. évi nagyszombati szerződés első pontja szerint mindketten ígéretet tettek arra, hogy kérésre segítséget nyújtanak a másiknak bárki ellen, kivéve az osztrák hercegeket. Velük szemben a magyar király csak akkor ad támogatást, ha azok a cseh király országára törnek, egyébként semleges marad. A két uralkodó egyúttal házassági szerződést is kötött gyermekeikre vonatkozóan. I. Károly elsőszülött fiát, Lászlót ígérte Luxemburgi János legkisebb leánya, Anna férjéül. Az egyezség szerint Lászlót a rövidesen megtartandó esküvő után addig, amíg Anna 12 éves nem lesz, Csehországba küldi, azután a házaspár Magyarországra költözik. Pontosan megállapodtak a jegyajándék és hozomány kérdésében is, és rögzítették, hogy amennyiben László túléli apját, ő fogja követni a magyar trónon, őt pedig az e házasságból esetlegesen születendő fiúgyermekek, László terméketlen házassága és halála esetén pedig Anna a házasságkötéskor megkapott javakat tovább élvezheti, de trónigénnyel nem élhet.

Mivel Anna és László harmadfokú vérrokonoknak számítottak, pápai engedélyre (dispensatio) volt szükség ennek a házasságnak a megkötéséhez. Kérelmezte ezt I. Károly és János király is, és a pápa a hozzájárulást megadta. A dispensatio szövegéből tudhatjuk meg, hogy a nagyszombati egyezménylevélben foglaltakon kívül a két király más terveket is szőtt. XXII. János pápa (1316–1334) oklevelében ugyanis elmondja, hogy értesült I. Károly és Luxemburgi János békeszerződéséről, azaz a nagyszombati szerződésről, és arról is, hogy az egymással háborúskodásban álló János cseh király és Ulászló lengyel király közötti viszály lecsillapítását tervezik, rögzítve – az indoklásban nem véletlenül – azt is, hogy László herceg a lengyel király unokája. Ez mindenképpen a későbbi, 1335. évi visegrádi találkozón történteket vetíti elénk.

Lehetséges, hogy 1327-ben a két uralkodó hosszabb távú gazdasági megállapodásokat is tető alá hozott. A történeti szakirodalom egyértelműen a nagyszombati királytalálkozóhoz köti a két ország egységes valutaalapra helyezését. Kétségtelen, hogy Csehország és Magyarország között az 1320-as évek elejétől kezdődően gazdaságpolitikai közeledés figyelhető meg, konkrét forrásunk azonban arra vonatkozóan nincs, hogy – ha volt – milyen egyezmény jött létre közöttük. Idő mindenesetre volt rá, hiszen I. Károly – itineráriuma szerint – legalább egy hetet töltött Nagyszombatban a fenti szerződés megkötése előtt, és mint tudjuk, 1335-ben, a visegrádi találkozó alkalmával, valóban tárgyaltak gazdasági kérdésekről, és kereskedelmi egyezményt is kötöttek.

A nagyszombati egyezmény valamennyi pontjában nem tudott megvalósulni. I. Károly magyar király 1329. március 8-án kelt levelében arról értesítette Erzsébet cseh királynét, hogy fia, László magyar herceg (1324–1329), akivel leányukat össze kívánták házasítani, elhunyt. A Luxemburgi- és magyarországi Anjou- dinasztia közötti családi összeköttetések terve azonban ezzel még nem szűnt meg. 1335-ben János cseh király már a későbbiekben német–római császárrá avanzsált fia, Károly morva őrgróf (1333–1346) leánya, Margit és a magyar király elsőszülöttjévé előlépett Lajos herceg házasságáról tárgyalt.

( Kiemelt kép: A Pozsony vármegyei Nagyszombat a 17. században. Kép forrása:  Arcanum.hu. )