"A korabeli magyar társadalmat, a hadsereget a revízió, az antibolsevizmus határozta meg." Babucs Zoltán kutatónknak jelent meg véleménycikke a Magyar Nemzetben.

Mint minden esztendőben, úgy idén is indulatokat kavart az 1945. február 11-i budavári kitörés évfordulója. Tény, hogy a második világháború után csakis osztályharcos szemlélettel, eleve elítélő módon lehetett nálunk foglalkozni második világháborús részvételünkkel, honvédségünk harctevékenységével, s a magyarországi hadszíntér eseményeivel. Ennek eredménye, hogy bár eltelt három évtized a rendszerváltozás óta, mégis számos téveszme, féligazság és hazugság övezi a budapesti ostromot és a kitörést.

Vannak olyan történészek, akik még napjainkban is amellett kardoskodnak, hogy a Vörös Hadsereg egyértelműen felszabadítóként érkezett hazánk területére, hangoztatják a Magyar Királyi Honvédség ukrajnai népirtó tevékenységét, elítélik háborús részvételünket, s figyelmen kívül hagyják azt, hogy az országgyarapítások eredményeit megvédendő, geopolitikai helyzetünk miatt kerültünk be a hadviselő felek sorába és jótékonyan elfelejtik azt az „apróságot”, hogy a kommunista világnézetet képviselő vöröskatonák moszkovita magyar elvtár­saik asszisztálásával módszeresen kirabolták országunkat, védtelen civileket gyilkoltak meg, számtalan magyar asszonyt és ­leányt megbecstelenítettek, és százezerszámra vittek el magyar állampolgárokat málenkij robotra.

A cikk folytatását a Magyar Nemzet oldalán érhetik el.