A nándorfehérvári diadal mellett a 15. századi magyar–oszmán háborúk egyik leghíresebb epizódja talán az 1479. október 13-án lezajlott kenyérmezei csata volt, amely mély nyomot hagyott a korabeli magyarság emlékezetében.

A magyar nyelvművelés első alakjai közül az egyik kiemelkedő személyiség Szarvas Gábor. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának megbízásából ő volt az egyik legrégebbi nyelvtudományi folyóiratunk, a Magyar Nyelvőr első főszerkesztője.

Száz évvel ezelőtt, október 9-én született Halász Előd nyelvész, irodalomtörténész, filológus, germanista. Széles körű tudományos tevékenységének egyik legjelentősebb eleme a magyar–német lexikográfia területén végzett munkája.

1789. október 8-án a pogány török félhold ismét a keresztény császári sasoknak adta át a helyét Belgrád (Nándorfehérvár) falain. II. József Nagy Katalin szövetségeseként 1787-ben (ténylegesen 1788-ban) indított háborút a törökök ellen, amelynek elsődleges célja az úgynevezett melléktartományoknak (Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Moldva, Havasalföld és Besszarábia) a birodalomhoz csatolása volt.

Budavár 1849. május 21-i bevételét követően a magyar szabadságküzdelem új szakaszába lépett, hiszen a honvédeknek már nem csak a császári-királyi hadsereggel, hanem a cári intervenciós erőkkel is hadakozniuk kellett.

450 éve született Pázmány Péter. Az esztergomi érseknek, a magyarországi ellenreformáció legnagyobb alakjának életművéből ezúttal a magyar irodalmi nyelv megteremtőjeként végzett munkájára emlékezünk.

470 évvel ezelőtt, 1550-ben jelent meg Brassó nyomdájában a Katékhészisz című könyvecske. A mű szerzője a nyomda akkori vezetője, Valentin Wagner, aki alig egy esztendővel korábban vette át a nyomdát, elődje, a magyar könyvnyomtatás egyik legnagyobb hatású alakja, Johann Honter – Honterus János – halála után.

A magyar főerők Pákozd–Sukoró térségében ütköztek meg Jelačić bán seregével 1848. szeptember 29-én, és sikerrel állították meg a horvát határőrök és népfelkelők túlerejét.

Mihály arkangyal alakja a kereszténység és a magyar ember számára a reménységet, az örök életbe vetett hitet és a küzdeni akarást jelképezte. Harcot a kísértések, a bennünk élő gonosz ellenében, s képességet a szellemi megújulásra.

Harminchárom évvel ezelőtt, 1987. szeptember 27-én sorsfordító pillanatok zajlottak Lakiteleken: a Lezsák Sándor házának udvarán felállított sátorban közel kétszáz értelmiségi gyűlt össze, hogy megvitassák a magyar nemzet jövőjét, számba vegyék a kilábalási lehetőségeket abból a – Csurka István szavaival élve – „nemzethalálból”, amelybe Trianon taszította hazánkat, és amelyhez a több évtizedes kommunista diktatúra adta meg a kegyelemdöfést. A tanácskozás címe is drámai hangulatot sugallt: A magyarság esélyei.