Trianon 100. évfordulójának szentelte 2020. október 7-i megemlékezését a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete (MÉE) Fejér Megyei Alba Regia Szervezete. Az eseményen előadást tartott Vizi László Tamás, intézetünk tudományos főigazgató-helyettese.


1789. október 8-án a pogány török félhold ismét a keresztény császári sasoknak adta át a helyét Belgrád (Nándorfehérvár) falain. II. József Nagy Katalin szövetségeseként 1787-ben (ténylegesen 1788-ban) indított háborút a törökök ellen, amelynek elsődleges célja az úgynevezett melléktartományoknak (Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Moldva, Havasalföld és Besszarábia) a birodalomhoz csatolása volt.


Budavár 1849. május 21-i bevételét követően a magyar szabadságküzdelem új szakaszába lépett, hiszen a honvédeknek már nem csak a császári-királyi hadsereggel, hanem a cári intervenciós erőkkel is hadakozniuk kellett.


450 éve született Pázmány Péter. Az esztergomi érseknek, a magyarországi ellenreformáció legnagyobb alakjának életművéből ezúttal a magyar irodalmi nyelv megteremtőjeként végzett munkájára emlékezünk.


470 évvel ezelőtt, 1550-ben jelent meg Brassó nyomdájában a Katékhészisz című könyvecske. A mű szerzője a nyomda akkori vezetője, Valentin Wagner, aki alig egy esztendővel korábban vette át a nyomdát, elődje, a magyar könyvnyomtatás egyik legnagyobb hatású alakja, Johann Honter – Honterus János – halála után.


Deák-Sárosi László kutatónknak a Magyar Nemzetben jelent meg publicisztikája az amerikai és a nemzetközi filmiparban évtizedek óta zajló identitásháborúról.


A magyar főerők Pákozd–Sukoró térségében ütköztek meg Jelačić bán seregével 1848. szeptember 29-én, és sikerrel állították meg a horvát határőrök és népfelkelők túlerejét.


Mihály arkangyal alakja a kereszténység és a magyar ember számára a reménységet, az örök életbe vetett hitet és a küzdeni akarást jelképezte. Harcot a kísértések, a bennünk élő gonosz ellenében, s képességet a szellemi megújulásra.


Harminchárom évvel ezelőtt, 1987. szeptember 27-én sorsfordító pillanatok zajlottak Lakiteleken: a Lezsák Sándor házának udvarán felállított sátorban közel kétszáz értelmiségi gyűlt össze, hogy megvitassák a magyar nemzet jövőjét, számba vegyék a kilábalási lehetőségeket abból a – Csurka István szavaival élve – „nemzethalálból”, amelybe Trianon taszította hazánkat, és amelyhez a több évtizedes kommunista diktatúra adta meg a kegyelemdöfést. A tanácskozás címe is drámai hangulatot sugallt: A magyarság esélyei.


Bartók Béla több mint tizenöt éven át gyűjtött magyar népzenét, valamint a magyarsággal együtt élő más népek zenéjét is fonográf és viaszhengerek segítségével.