Ezzel a címmel indít kerekasztal-sorozatot a Magyarságkutató Intézet. A beszélgetésekkel valódi időutazásra hívjuk az érdeklődőket, régmúlt időkre tekinthetünk vissza. Május 16-án 18 órai kezdettel elsőként az új országát válságos időkben védelmező és újjáépítő Árpád-házi Szent Kinga királyi hercegnőről, a lengyel és litván nép szentjéről lesz szó, aki idegen földön mindvégig megőrizte kötődését hazájához.

Negyven évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Rásonyi László nyelvész, turkológus. A számos jeles magyar turkológus közül azzal tűnt ki, hogy ő nem kizárólag a magyar turkológiának volt jeles képviselője, hanem megalapítója és kiemelkedő alakja lett a törökországi hungarológiának is.

1620. május 3-án Csáktornyán született Zrínyi VII. Miklós, horvát bán, főnemes, költő, hadvezér, politikus. Apja, Zrínyi György horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Miklós alig múlt egy éves, amikor Péter öccse születése után édesanyja gyermekágyi lázban meghalt. 

1864-ben a korszak ünnepelt történésze, Thaly Kálmán THÚRY GYÖRGY ÉNEKE címmel adott ki egy költeményt, amelynek máig izgalmas az utóélete.

Sár monostorát a történeti kutatás mindig is fontos emléknek tartotta a rá vonatkozó krónikás adat alapján, amely egyrészt korai alapítására, másrészt a benne található királysírra utalt.

Az iskoladrámák sajátos műfaja a tizenhatodik század végén kibontakozó katolikus reformhoz köthető. A trienti zsinat (1545-1563) rendelkezéseinek gyakorlati megvalósítása a mai szóval közoktatásnak hívott képzési szintet is érintette.

„Ez a rossznak minden fajtáját kerülte, alázatosan a jó cselekedetek gyakorlásán buzgólkodott. Nem karja izmától várta a segítséget, s nem is emberbe helyezte bizodalmát, hanem a Magasságbelire építette menedékét, az Úr lett az ő védelmezője és vezette őt könyörületességének sokaságával, s székébe a saját ágyékának gyümölcséből valót helyezett. Megszilárdult tehát kezében a királyság, és ellenségeit gyalázatra juttatta neki az Isten mind a mai napig.”

Dr. Horváth Ciprián előadásában kronológiai sorrendben felrajzolta a feltárások és a sírok előkerülésének egyes állomásait, aminek eredményeképp a lelőhelyről az 1950-es évektől napjainkig legkevesebb 300–350 sír előkerüléséről maradt fenn több-kevesebb információ.

1077. április 25-én I. Géza király „erényektől ékesen, minden halandó közös útjára lépett. Katolikus hitű, Isten előtt alázatos és igen keresztény uralkodó volt. Három évig uralkodott és Vácott temették el a Boldogságos Szűz templomában, amelyet ő alapított.”