Buzás Gergely régész-művészettörténész Az abasári monostor építészettörténete

Sár monostorát a történeti kutatás mindig is fontos emléknek tartotta a rá vonatkozó krónikás adat alapján, amely egyrészt korai alapítására, másrészt a benne található királysírra utalt.

A régészeti kutatások azonban mindezidáig csak kis, bár annál izgalmasabb részleteit tudták feltárni. A 2020–2021-ben végzett ásatás azonban a templom szinte teljes területét és részben a tőle északkeletre elhelyezkedő épületkomplexumot is felszínre hozta, így ma már tisztában vagyunk vele, hogy Sár monostora nemcsak történeti, de művészettörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű emléke a magyar középkornak.

Buzás Gergely a monostor kutatásával 2011-ben kezdett foglalkozni, akkor még Fodor László 2006–2008 között végzett kisebb kiterjedésű ásatásának eredményei alapján. A 2020–2021 ásatás során feltárt falmaradványok építéstörténeti vizsgálatát Gallina Zsolt régész felkérésére kezdte meg 2023-ban. Egyeztetések alapján állt össze az építéstörténeti periodizáció.

Az épületkomplexum első periódusából származik a domb legmagasabb pontján felépült, egyhajós, félköríves apszisú, összetett nyugati építménnyel ellátott templom, valamint tőle északkeletre egy téglalap alakú épület, amelyhez egy emeletes, körüljárós szerkezetű rotunda kapcsolódott. 

A második jelentős építési periódusban a monostortemplom keleti és nyugati irányú kibővítésére került sor. 

A harmadik építési periódusban a korábbi udvarház-épületet egy új helyiséggel, feltehetően sekrestyével összekötötték a monostortemplommal. Korát pontosabban nem tudjuk meghatározni, de valamikor az 1100 és 1400 közötti időszakra keltezhető a létrejötte.

A negyedik építési periódusban a monostortemplom nagy részét, a nyugati toronypár és a Westwerk oldalfalai kivételével elbontották, és részben a régi alapokra egy új, kéthajós hosszházzal és három boltszakaszos, egyenes záradékú szentéllyel ellátott gótikus templomot emeltek.Az építkezések stilárisan a XIV. század második felére vagy a 15. század elejére keltezhetőek.

Ezt követően már csak kisebb átépítésekre került sor a XV–XVI. század folyamán.