1620. május 3-án Csáktornyán született Zrínyi VII. Miklós, horvát bán, főnemes, költő, hadvezér, politikus. Apja, Zrínyi György horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Miklós alig múlt egy éves, amikor Péter öccse születése után édesanyja gyermekágyi lázban meghalt. 

A testvérek 1626. december 18-án édesapjukat is elvesztették. II. Ferdinánd Habsburg uralkodó Miklós nevelésével Pázmány Pétert (1570–1637, esztergomi érsek) bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Zrínyi VII. Miklós számos aspektusból közismert: eposzáról, elméleti-politikai írásairól, vagy éppen hadjáratairól. Utóbbi kontextusa, hogy az 1606. évi zsitvatoroki békével, majd annak számos megerősítő egyezményével 1606 és 1663 között törékeny békerendszer jött létre a Habsburgok és az oszmánok között. Ennek a „békeidőszaknak” vetett véget az 1663–1664. évi Habsburg–török háború, amelynek egyik legjelentősebb hadművelete Zrínyi (VII.) Miklós téli, más néven eszéki hadjárata volt 1664. január 21-e és február 15-e között. Zrínyi csapatai elfoglalták Berzenczét, Babócsát, majd „Innen, megindulván eodem die Tzigeth [Szigetvár] felé, másnap délre úgymond 26 Jan., szállottunk táborban Sziget alá, az honnand az úr kommendíroza két ezer könnyő lovast Kiss Farkassal az tatárokat űzni, kiknek az utoljában le is vága 50, az többi Pécsre és Siklósra szaladtak. […]”¹

Zrínyi kapcsán azonban kevésbé ismert, hogy számos szerelmes elégiát is írt. Ezekben fontos gondolat a szerelemben és harcban is egyaránt nélkülözhetetlen szerencse. Jelmondata is a címben szereplő gondolat volt: sors bona nihil aliud, azaz jó szerencse, semmi más. A Szigeti veszedelem című hőseposzában is fontos szerepet játszik.