2019. december 12–13-án a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontja kétnapos konferenciát tartott „Ősi írásaink a Kárpát-medencében” címmel.

A konferencia címe és tárgyköre nem véletlen: a szervezők meggyőződése szerint minden régi, ritka, megfejtetlen írásunkat egységben kell tárgyalni, nem szűkíthetjük le kutatásunkat régi magyar írásra vagy rovásírásra: tágabb összefüggés nélkül ezeket nem lehet valóban értelmezni. E gyors ütemben fejlődő szakterületen negyven éve összesen kb. három tucat emléket ismertünk, jelenleg csak a biztos feliratok száma 170 körül van. Elérkezettnek látszik az idő, hogy a terület neves kutatóinak széles körű részvételével vitassuk meg új eredményeinket és új kihívásainkat, és a szervezők nem titkolt célja a konferenciát a jövőben is folytatni, hogy a szakterület éves seregszemléje válhasson belőle.

A konferencián tizenhét előadás hangzott el, négy nagyobb témakörben: 1. a nagyszentmiklósi kincs feliratai, 2. ős- és ókori írásaink, írott kövek, 3. a székely írás – íráselmélet, 4. honfoglaláskori és középkori emlékek. Az előadások sorát rovásírás-kutatásunk doyenjének, Erdélyi István professzornak A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratai és a történelem címmel megküldött összefoglaló esszéje nyitotta; e tárgykörben még egy igen érdekes munkát is felidéztünk a múltból, a neves írástörténész és régész, néhai Vékony Gábor kiadatlan kézirata először most kaphatott nyilvánosságot, a görög betűs feliratok egészen újszerű, váratlanul meggyőző értelmezésével, valamint Prohászka Péter tartott kutatástörténeti előadást.

Az ős- és ókori írások szekciójában szintén összefoglaló előadások hangzottak el ismert régészektől: Szabó Géza (Wosinszky Mór Múzeum) a vaskori regölyi leleteken levő grafémák lehetséges történeti kapcsolatairól, Szabó Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) a Nemzeti Múzeum ókori barbaricumi gyűjteményének írásos anyagáról, Kovács Péter (PPKE) az avar kori görög feliratokról beszélt. A szekció nagy érdeklődést kiváltó újdonsága Kolozsvári-Puskás Frederic (Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós) előadása volt a Tászok-tető írott köveinek kutatásában elért legújabb eredményekről és meglepő párhuzamaikról Erdély-szerte, sőt Moldvából is.

A székely írás szekciójában voltak előadások rovásírásunk nyelvtörténeti és íráselméleti hátteréről (Zelliger Erzsébet, Szentgyörgyi Rudolf – ELTE, Hosszú Gábor – BME), egy székelyföldi emlékének újraértelmezéséről (Fehér Bence – MKI), mai szerepéről a kulturális hagyományőrzésben (Teszler Vendel – Katedra nyelviskola). 

A honfoglalás kori és kora középkori történetéhez szakértő régészeinekk előadásábóla több abszolút újdonságot jelentő leletet megismerhettünk: Medgyesi Pál (Munkácsy Mihály Múzeum) egy honfoglalás kori íjvégcsont, Péntek Attila egy szórványként lelt XI. századi gyűrű, Fehér Bence (MKI) káposztásmegyeri középkori cseréptöredékek rovásfeliratát mutatta be. De legalább ennyire érdekesek voltak az összefoglaló előadások: Langó Péter (PPKE) a XI. századi rovásírásos gyűrűk problematikáját világította meg széles összefüggésben, Haramza Márk (MKI – Janus Pannonius Múzeum) pedig a korszak fegyvereinek rejtélyes feliratait ismertette.

Egy könyvbemutatóra is sor került: a Magyarságkutató Intézet kiadványainak első sorában a hónapban megjelent Rovás – magyar nyelvtörténet – művelődéstörténet c. tanulmánykötetet a szerkesztő Zelliger Erzsébet és a kötetben publikáló szerzők kerekasztal-beszélgetésben mutatták be a közönségnek.

A konferencia mindannyiunk hasznára vált az új anyag megismerésében, és lehetőséget nyújtott tapasztalataink közös megbeszélésére (a nézőközönség bevonásával is), így elégedetten zárhattuk le, mindazáltal az eddigieknél is inkább tudva: hatalmas közös feladatok várnak ránk: nyelvi megfejtésben, kutatásmódszertanban, dokumentációban, sőt ismeretterjesztésben is. A konferenciánknak az a célja, hogy mindezekben együtt, egymás kutatásait nem elutasítva tudjunk lépni.