PETNEHÁZI GÁBOR, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának oktatója "A keresztény humanizmus és Magyarország: Erasmustól Bibóig" című előadása Intézetünk MAGYAR KERESZTÉNY GONDOLKODÓK AZ ÁRPÁD-KORTÓL NAPJAINKIG című tudományos konferenciáján. 

Erasmus ist ein Mal heraus gefahren, hat sich dieser Lästerwort vernehmen lassen: „Wenn Gott nicht wäre, so wollt ich die Welt durch meine Klugheit regieren” (Luther, TR 4899). Erasmus teljes életművét a kereszténység általános, spirituális reformjának igénye hatotta át, amely cél érdekében néhány univerzális, a gyakorlati életben is követhető alapelvre (hit, szeretet, béke, egyetértés) tudta leegyszerűsíteni az általa feleslegesen túlbonyolítottnak tekintett skolasztikus teológiát. Általános kritikai attitűdje ugyanakkor nem nélkülözte annak ironikus, önreflexív beismerését sem, hogy jó irányú változást az emberi, evilági viszonyokban sem külső szemlélőként, sem belső aktorként nem lehet elérni. 
E sokszor emlegetett és többféleképpen értelmezett szkepticizmusára Magyarországon - a Mohács után bekövetkező országvesztés miatt - mindig különösen érzékenyen reagáltak. Az előadó az erasmusi teológia és herméneutika vázlatos ismertetésén túl a 20. századi magyarországi recepcióra kívánta fektetni a hangsúlyt Thienemanntól Bibóig.