A több mint ezer esztendeje történelmi keresztúthoz érkező magyarság egyik emblematikus alakjának állít emléket e kötet. Az Árpád-ház tagjaként a korabeli jogszokás alapján a nagyfejedelmi főhatalom megszerzésére törekvő somogyi nagyúr, Koppány, valamint Géza nagyfejedelem fia, a későbbi Szent István konfliktusából az utóbbi került ki győztesen, megalapítva a keresztény Magyar Királyságot, míg Koppány az utókor szemében megmaradt a bukott pogány hagyományvilág és a zsákutcás történelmi fejlődés megtestesítőjének. E kötet a somogyi vezér korának és alakjának felvázolására tesz kísérletet, arra keresve a választ, hogy milyen okok és körülmények vezethettek a többnyire szükségszerűnek mondott végkifejlethez. A történeti áttekintést egészíti ki a Koppány alakját megörökítő középkori források jegyzékszerű közreadása, valamint külön fejezetekben a pogány vezér kultúrtörténeti emlékezetének teljességre törekvő összefoglalása, különös tekintettel a Balatontól délre fekvő vidékeken a XX. század végéig virulens, esetenként több száz éve kontinuus Koppány-mondakörre. A könyv, amely a Koppányról szóló első kismonográfia, a somogyi vezér hagyománykörét illusztráló képmelléklettel zárul.