A magyar történetírás történetében a 19. század eleje nem tartozik a frekventált időszakok közé – kezdte előadását Intézetünk tudományos főmunkatársa. A 18. századi módszerek már elavultak, az következő nagy történészgeneráció ezekben az években, vagy még később született.

A történettudomány nyelve egészen eddig az időszakig a latin volt, magyar nyelven csak kevés munka született, viszont a 19. század elején egyre több magyar nyelvű történészi munka látott napvilágot, ami lehetővé tette a korábbinál sokkal szélesebb olvasóközönség megszólítását. Ludwig Albrecht Gebhardi német történész eredetileg német nyelven írta meg a magyarok történetét, amiben külön foglalkozott Szent László király történetével. Könyvét fordításban adták ki 1803-ban. Budai Ézsaiás és Virág Benedek tanárok kifejezett célja a diákok, valamint a széles nagyközönség megszólítása volt. Fessler Ignác Aurél európai hírű történész munkája szintén fordításban látott napvilágot, ami sokkal inkább történeti szakmunka.

A bemutatott munkák Szent László képe nagy hatással bírt a reformkor magyar politikai gondolkodóira.