Luxemburgi Zsigmond magyar királlyá koronázásától kezdve diplomáiból kimutatható egyfajta bensőséges tisztelet Szent László iránt, mely egész uralkodását végig kísérte. Ez a személyes vonzalom, amely a szent király emlékének tudatos ápolásával párosult, már a korábbi évtizedekben is megfigyelhető volt az Anjou királyok dinasztikus politikájának kísérőjelenségeként.

Az előadó szerint habár látszólag Zsigmond követte király elődjei reprezentációját, ő maga már más eszközöket kezdett felhasználni, mely csakhamar a kultusz erősödéséhez vezetett. Referátumában az előadó elsősorban Szent László kultuszának Zsigmond-kori formáját mutatta be és ismertette.