Szerencsés Károly, az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense „Elveszett illúziók. A második világháború utáni magyar demokráciakísérlet felszámolása” című előadásában felvázolta azokat a belső és külső körülményeket, amelyek révén a magyar szélsőbaloldali erőknek sikerült felszámolniuk a második világháború utáni demokráciakísérletet.

Borvendég Zsuzsanna, Intézetünk Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa „Mégiscsak nekimentek a falnak.” Kibontakozás helyett restauráció – 1956 témakörben megtartott előadása rámutatott: 1956 októbere a szovjet rendszer legnagyobb megrázkódtatása volt. Bár a szabadságharcot a szovjet tankok eltiporták, mégis azt mondhatjuk, hogy az 1989/90-es rendszerváltás kiinduló pontját és erkölcsi talapzatát az 1956-os eseményekre kell visszavezetni. 
A forradalom értelmezése és minősítése minden politikai erő önmeghatározásának lényeges eleme mind a mai napig, a Kádár-rendszer számára pedig egzisztenciális kérdés volt. Az előadó röviden felvázolta az 1956-os elmaradt kibontakozás lehetséges forgatókönyveit két kortárs politikai gondolkodó, Bibó István és Mindszenty József egykorú írásai, megnyilatkozásai alapján.