„A MAGYARSÁG EZER ÉVE” „MITTERRAND-TÓL ILLYÉSIG”  - Dr. Szávai János,  ELTE - Eötvös Loránd Tudományegyetem, tanár:

A francia-magyar kapcsolatoknak számos aspektusa közül kettőből, vagyis a kulturális és a politikai szférából villantott fel néhány látványos mozzanatot az előadás. Ezek egyike Mitterand francia elnök magyarországi látogatásához köthető, amelynek jelentőségét az adta, hogy a hivatalos, protokolláris tárgyalásokon kívül találkozott az általa alternatívának vélt jelentős, a fennálló rendszeren kívül lévő nagyformátumú személyiségekkel is. 
1990 januárjában Antall Józseffel, előzőleg, 1982 júliusában pedig lllyés Gyulával. A politikai hatalom feje a gondolkodás, a szellem, az írás emberét választotta ki, mint egy lehetséges másik pólust, mint ellenerőt, mint a politikusok irányította világ nélkülözhetetlen tartópillérét. Ezzel rámutat egyfelől a kulturális kapcsolódások kiemelkedő, sőt, nélkülözhetetlen szerepére, másrészt pedig a magas szintű érintkezés, a személyes kontaktus döntő fontosságára.
A szellemi kapcsolódások másik izgalmas példájaként a 15. és 16. században a  Sorbonne-on (Université Sorbonne Paris Nord) tanuló magyar diákok történetét, továbbá Illyés Gyulának a magyarság külföldi és önmagáról alkotott képét említette, idézve a Puszták népe szerzőjét: A gyönyörű tájat nézem – folytatja - és odázom a feleletet, hogy amit a francia szürrealisták megtesznek Franciaország ellen, vajon meg tudnám-e tenni én is magyarul és Magyarországon?... Átkozni a hazát okkal, ez is csak valamilyen fajta hazafiság, erre épp a mi irodalmunk története nyújt jó példákat.”

MAGYARORSZÁG-KÉP A FRANCIA KIRÁLYSÁG KÖZÉPKORI FORRÁSAIBAN (X-XV. SZÁZAD) - Dr. Csernus Sándor, Szegedi Tudományegyetem (University of Szeged), történész, szakdiplomata, fordító:

Gyakran hangzik el, hogy Magyarország a franciák jó része számára még mindig terra incognita és különösen vonatkozik ez az ország középkori történetére. Az előadás röviden áttekintette a magyar-francia kapcsolatok története elmúlt másfél évszázadának historiográfiáját és meghatározza annak főbb periódusait, konjunkturális (gyakran politikailag is motivált) korszakait.  A kapcsolatok történetét Magyarország európai beilleszkedésének, a nyugati struk¬túrákhoz történt csatlakozásának és a keresztény Nyugat expanziójának össze¬fügésében vizsgálta.  A középkor folyamán Magyarország hosszú utat tett meg, amennyiben a nyugati kereszténység elleni második inváziós hullám aktív résztvevőjéből a kibővült Európa fontos szereplőjévé és regionális nagyhatalmává, nyugat keleti-délkeleti határainak védelmezőjévé vált. A kapcsolatok intenzitását erősen befolyásolta Magyarország geopolitikai és geostratégiai poziciója. Ezt a folyamatot jól mutat¬ják a középkori források magyar-képének változásai.

 
MAGYARORSZÁG A RAJNA TÚLOLDALÁRÓL NÉZVE. A FRANCIA KÖZGONDOLKODÁS, VILÁGHÁBORÚK, FORRADALMAK: GYŐZTESEK ÉS VESZTESEK -  (1900-1956) Garadnai Zoltán, történész, levéltáros, nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára főlevéltárosa: 

Garadnai Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa előadásában kifejtette: Franciaország és Magyarország viszonyát a nemzetközi helyzet és francia keleti politika összefüggésein keresztül lehet értelmezni. 1900 és 1956 között a két ország kapcsolatát rövid ideig tartó közeledések és hosszabb ideig tartó távolodások jellemezték, és az együttműködés és konfliktus egyaránt megjelent. A századfordulón még meglevő szimpátia az első világháború alatt elveszett. Párizs számára 1920 és 1940 között meghatározó súllyal jelentek meg a katonai-stratégiai tényezők, és a versailles-i határok megtartása. 1945 után a két ország viszonyában és a magyarok megítélésben átütő változás nem következett be, ami már elsősorban a szovjet érdekeknek való kiszolgáltatottságból következett. Az 1944–1947 közötti rövid időszak csak átmeneti közeledést jelentett, elsősorban a kulturális területen, de 1948–1949 folyamán a két ország kapcsolata látványosan romlani kezdett. Az együttműködés lehetőségeit alapvetően a hidegháború realitásai határozták meg, és a francia diplo¬mácia csak 1962–1963 után fordult ismét a kelet-közép-európai országok irányába a de Gaulle-i détente-entente-coopération politikájának keretében.
Jelentős fordulatot hozott azonban az 1956-os forradalom, ami ismét a bátor és szabadságszerető magyar nemzet képét erősítette, és alapvetően meghatározta a franciák viszonyát a Kádár-rendszerhez.  

TÉRKÉPEK NÉPE, AVAGY MAGYARORSZÁG-KÉP A FRANCIAORSZÁGI ISKOLAI TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEKBEN - Bodó Márton (középiskolai tanár, oktatáskutató):

Az előadás rövid áttekintését adta a francia történelemtankönyvek magyarságképének, illetve annak, hogy a mai franciaországi tanulók honnan tájékozódnak Magyarország vonatkozásában és milyen ismereteik vannak hazánkról. Bodó Márton kitért arra is, hogy a francia történelemtankönyvek miként tudják példázni a magyar-francia kapcsolatokban meglévő aránytalanságot. Kutatási eredmények tükrében tekinthetünk tehát identitásunk kérdésre és arra, hogy miként látnak minket mások.

MAGYARORSZÁG ÉS A GULYÁSKOMMUNIZMUS FRANCIA RECEPCIÓJA (1957-89.) - Dr. Kovács  Örs, középiskolai tanár, történész, szerkesztő, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium történelem-francia szakos tanára: 
Az előadás azt feszegette, hogy milyen a Kádár Jánosról a kialakult képünk és mit láttak belőle a franciák. Dr. Kovács Örs hangsúlyozta: Franciaország számára Magyarország érdektelen volt a korszakban. Sem gazdasági érdekei, sem kulturális értékei nem tették fontossá a hazánkkal való külpolitikai kapcsolatot. 
Kádár-képüket meghatározta az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, ugyanakkor a gazdasági fellendülés az 1970-es évek gazdasági fellendülése, ami a „legvidámabb barakk” képét és Kádárnak a szovjetektől való függetlenségét erősítette. 

A FRANCIA FORRADALOM ÉS A NAPÓLEONI HÁBORÚK MAGYARORSZÁG-KÉPE - Dr. Botos Máté, történész, politológus, a történelemtudományok kandidátusa, a PPKE - Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója:

Dr. Botos Máté „A francia forradalom és a napóleoni háborúk Magyarország-képe” című előadásában elmondta: a Magyar Királyság 1711-et követő betagolódása a Habsburg-birodalomba az önálló államiság feladását jelentette a külföld nézőpontjából. A birodalmon belüli sajátos státusz nem volt értelmezhető sem az Ancien Régime, sem a forradalom Franciaországa számára. A magyar nemzet, mint rendi fogalom 1789 után idejétmúlttá vált a francia közgondolkodásban, ahol hazánk csak a katonai-stratégiai tervek részeként jelenik meg. 
Az élő kapcsolatok híján – leszámítva a magyar nemesség és polgári értelmiség maroknyi csoportjának viszonzatlan frankofíliáját – a francia politika nem mérte fel reálisan a magyarországi belső viszonyokat. A győri csata után mindennek már nem lesz jelentősége, ám a magyarországi reformkor megerősödése mögött ott húzódik az Osztrák Birodalom alkukényszere, amely a magyarországi katonai emberanyag folyamatos utánpótlására volt rászorulva a háborúk és az azt követő egyensúlyi helyzet fenntartása korszakában.  

ELLENSÉGBŐL BARÁTOK. MAGYARORSZÁG-KÉP VÁLTOZÁSA FRANCIAORSZÁGBAN (1990-2010.) - Dr. Garadnai Zoltán történész, levéltáros, nemzetközi kapcsolatok szakértő, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa: 

Garadnai Zoltán „Ellenségből barátok. Magyarország-kép változása Franciaországban (1990-2010)” című előadásában rámutatott: a magyar-francia kapcsolatok 1990 és 2010 között alapvető változásokon mentek keresztül. A kelet-európai rendszerváltozások a magyar-francia kapcsolatokban is lényeges változást hoztak. A két ország ellenségből szövetségessé vált. A magyarok megítélésében nagyon pozitív kép alakult ki, miközben magyar részről stratégiai partnerként tekintettek az euroatlanti integrációban kulcsszerepet betöltő Franciaországra. A francia politika támogatta a magyar integrációs törekvéseket, de Párizs számára a saját geopolitikai érdekei alapvető fontosságúak maradtak, és a magyarokhoz való viszonyukat is ebből a nézőpontból lehet megérteni.

Levezető elnökök: Dr. Vizi László Tamás (Magyarságkutató Intézet, tudományos főigagató-helyettes), Dr. Nagy-Luttenberger István (Magyarságkutató Intézet, történész kutató)

Zenei megnyitó: Lakatos György (hegedűművész, zenetanár, Liszt Ferenc Academy of Music / Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)