"Hazánk mégis volt elég bátor, mondhatnám elég merész, hogy a németek orra alatt befogadja, istápolja, megsegítse és jugoszlávián keresztül visszacsempéssze nyugatra a német lágerekből kiszökött francia hadifoglyokat, hatalmas kockázatot vállalva"

"Nagyon köszönöm a Magyarságkutató Intézetnek, hogy meghívást kaptam erre a konferenciára, hiszen érthető okoknál fogva a hosszú évszázadokra visszanyúló francia-magyar kapcsolatokat a szívemen viselem. 
Ezeket a kapcsolatokat két oldalról lehet megvilágítani: az egyik a történelmi, a másik az aktuálpolitikai dimenzió. És a kapcsolat természetesen csak akkor értelmezhető helyesen, ha utóbbit előbbi perspektívájába helyezzük. 
A történelmi kapcsolat 1000 évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor a két állam 13 év híján majdnem ugyanakkor született.
987-ben került hatalomra a francia uralkodó dinasztia őse, Hugues Capet. A francia királyok e származása akkor került a felszínre, amikor a forradalmárok által 1793-ban lefejeztetett XVI. Lajost és Mária Antónia királynét Louis Capet-nek, illetve « Capet özvegy »-nek gúnyosan titulálták.

13 ÉVVEL HUGUES CAPET HATALOMRA KERÜLÉSE UTÁN KERÜLT SOR SZENT ISTVÁN KIRÁLY MEGKORONÁZÁSÁRA, LÁSD A VÉLETLENT, EGY FRANCIA SZÁRMAZÁSÚ PÁPA, A II. SZILVESZTER NÉV ALATT URALKODÓ GERBERT D'AURILLAC JÓVOLTÁBÓL.

Erre az első kapcsolatra a magyarok különösen érzékenyek, a franciák kevésbé, egyszerűen azért, mert a történetet nem ismerik. Amikor 2000-ben, a Millennium évében Mádl Ferenc köztársasági elnök Franciaországba utazott állami látogatásra, annak az óhajának adott kifejezést, hogy Párizsból le kíván utazni Aurillacba. Ez a kérés a francia protokollt a legnagyobb zavarba hozta, mert senki sem értette, mit akar keresni ez a magyar elnök egy Párizstól 600 kilométerre fekvő kis vidéki városban? 
Meg kellett magyarázni, meg is értették, és Mádl Ferenc leutazott Aurillacba.
Ez a kis példa jól mutatja, mennyire távol vannak egymástól a történelmi hivatkozási pontok két olyan ország között, melyeknek a fővárosai alig két óra repülési távolságban vannak egymástól. 
Ami ezután történt az évszázadok sarán, azt tökéletesen illusztrálja Aba-Novák freskója, melynek elévülhetetlen érdemei vannak a két ország közötti jobb megismerésben. Pontosabban fogalmazva inkább Magyarország a franciák által jobb megismerésében, mint fordítva, hiszen a freskó francia nyelven, a franciáknak szól.

ENNEK ELLENÉRE MEREM ÁLLÍTANI, HOGY A MAI NAPIG A MAGYAROK JÓVAL JOBBAN ISMERIK FRANCIAORSZÁGOT, MINT A FRANCIÁK MAGYARORSZÁGOT.

És még egy eklatáns eseményt is ehhez hozzá szeretnék tenni, melyet Aba-Novák minden bizonyára megörökített volna, ha nem a freskó megalkotása után történik. A második világháború alatt, mialatt Magyarország kényesen igyekezett egyensúlyozni a rá egyre jobban nehezedő német nyomással szemben, hazánk mégis volt elég bátor, mondhatnám elég merész, hogy a németek orra alatt befogadja, istápolja, megsegítse és Jugoszlávián keresztül visszacsempéssze nyugatra a német lágerekből kiszökött francia hadifoglyokat, hatalmas kockázatot vállalva. Ilyenre tudomásom szerint soha, semmilyen állam nem vállalkozott háborús körülmények között. 

EZZEL MAGYARORSZÁG AZ EGÉSZ VILÁGNAK MEGMUTATTA, HOL VAN AZ IGAZI SZOLIDARITÁS, 

és nagyon örülök, hogy Pascale Andreani leköszönő francia nagykövet a frissen megjelent könyvében erre nyomatékos utalást tett.
És ezzel elérkeztünk az aktuálpolitikára. 
AKKOR LESZ TÖKÉLETES A KÉT ORSZÁG KÖZÖTTI KAPCSOLAT, AMIKOR AZ AKTUÁLPOLITIKAI SZEREPLŐK RÁ FOGNAK JÖNNI, HOGY AZ AKTUÁLPOLITIKÁT A TÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBA KELL ÁLLÍTANI. 

Másképpen kifejezve: ténylegesen ismerni kell azt az országot, melyről nyilatkoznak, melynek lépéseit értékelik, mellyel szemben ilyen vagy olyan témában fellépnek, hiszen az aktuálpolitika a hosszú történelemnek csak egy pillanata. A történelem a tartós, a pillanatok pedig változnak. 
Hat éves párizsi kiküldetésem alatt rájöttem, hogy 
EZ A MAGYAROKNAK A NAGY, NEM KÖNNYŰ FELADATA: MEGÉRTETNI A FRANCIÁKKAL, HOGY KIK VAGYUNK. 

Én francia iskolába jártam, ott hallgattam történelmi órát. Jól tudom, hogy nagyon kevés figyelmet fordítottak Közép-Európára. Lehet, hogy azért, mert a vasfüggöny miatt Európának ez a része messzibbnek tűnt, mint ami ténylegesen volt. Ezt a hátrányt kell most behozni. Erre való az Európai Unió. Erre ad tökéletes lehetőséget az újra egyesült Európa. Az újraegyesített Európát erre kell felhasználni, nem pedig meddő, kiút nélküli, sehova se vezető belső vitákra.
Örök optimistaként merem azt a reményemet kifejezni, hogy a franciák erre képesek is. Jóindulat kérdése. Tapasztalatból tudom, hogy azok közül, 

AKIK MAGYARORSZÁGOT BÍRÁLJÁK NAGYON SOKAN VANNAK, AKIK EZT NEM FELTÉTLENÜL ROSSZINDULATBÓL, VAGY ROSSZAKARÁSBÓL, HANEM INKÁBB PUSZTA TUDATLANSÁGBÓL TESZIK. 

Meg kell találni azt a kiskaput, bocsánat, inkább azt a hatalmas ablakot, melynek megnyitása feltárja mindazt, amit a történelem során Európa Franciaországnak és Magyarországnak egyaránt köszönhet. 
Ezt kívánom szívből, amikor a francia-magyar kapcsolatokról szó esik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és a legszebb sikert kívánom a konferenciának!”
Károlyi György