ÉRSZEGI MÁRK AURÉL, a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa "A magyar katolicizmus hozzájárulása a világegyház küldetéséhez" címmel tartott előadást Intézetünk MAGYAR KERESZTÉNY GONDOLKODÓK AZ ÁROPÁD-KORTÓL NAPJAINKIG című tudományos konferenciáján. 

Előadásában elmondta: A magyarság minden korszakban bekapcsolódott a nagy egyházi mozgalmakba és vállalkozásokba zarándoklatok, missziók, segélyezések, szerzetesrendek terjeszkedése formájában. A magyar katolicizmus az egyetemes egyházat sokrétű hozzájárulásával tudta gazdagítani, hol Magyarországról kiinduló szervezett keretekben, hol egy-egy kiemelkedő személyiség munkássága révén. A magyar hozzájárulás egyes fejezetei részlegesen feldolgozásra kerültek az utóbbi évtizedekben, ugyanakkor tanulságos egy átfogó kép felvázolása, a magyar szerepvállalás nemzetközi helyének és kontextusának illusztrálása.
A kereszténység felvétele óta folyamatos volt a magyarok jelenléte a mindenkori fontosabb nemzetközi kegyhelyeken. Több városban kápolnák, zarándokházak és kollégiumok is létesültek a magyar hívek befogadására és a papság képzésére.
A kereszténység nemzetmegtartó erejét a határontúli, illetve a kivándorolt magyarság még inkább megtapasztalhatta, amit az anyanyelvi vallásgyakorlás helyszínei, a magyar templomok képviselnek. A kivándorolt magyarokat több szerzetes is követte pasztorális megfontolásokból, majd a kommunizmus elől menekülve több rend kisebb-nagyobb közössége költözött külföldre, ahol gyökeret eresztve beilleszkedett a helyi egyházba.
A magyar szentek tisztelete mindenütt megtalálható, ahol magyarok élnek a világban, de beszélhetünk egy-két „globális” szentünkről is. Hasonlóképpen alakult a Magyarok Nagyasszonya, illetve a Pócsi, illetve a Csíksomlyói Szűzanya kultuszának terjedése.
A 18. századtól kezdve megfigyelhető a magyar bekapcsolódás a nagy missziós mozgalomba, előbb Latin-Amerikában, majd Afrikában és Délkelet-Ázsiában is. A magyar misszionáriusok hithirdetés mellett komoly földrajzi, természettudományos és néprajzi megfigyeléseket is végeztek, jellemzőjük volt a népek és kultúrák megismerése, megbecsülése iránti nyitottság, a kiállás a helyi lakosság érdekében akár a nagyhatalmi törekvésekkel szemben is. 
Főként a XX. században számos magyar egyházi személy végzett kiemelkedő tudományos munkásságot külföldi, főleg római egyházi intézményekben, avagy töltött be felelős nemzetközi pozíciókat. Különleges érdeklődésre tarthat számot a magyar egyházművészek alkotásainak jelenléte világszerte. A magyar katolicizmus ma is aktívan jelen van a világban, aminek új „műfaja” a támogatás és a humanitárius segélyezés.
Minden magyar „emlék” mögött történetek húzódnak meg, melyek ma is nyitottak a továbbgondolásra, kapcsolatépítésre. Kutatásuk terén is sok még a tennivaló, megismerésük és értékelésük jelentős potenciált tartalmaz.