Prof. Dr. Klinghammer István földrajztudós, kartográfus, egyetemi tanár, a Magyar Corvin-lánc Iroda vezetője köszöntőjével vette kezdetét a Magyarságkutató Intézet A MAGYAR FÖLDRAJZI NEVEK HASZNÁLATA TÉRKÉPEN, A TEREPEN ÉS A MINDENNAPI NYELVBEN című tudományos konferenciája. 

Az előadások videói hamarosan feltöltésre kerülnek oldalainkra. 

Az alábbiakban Prof. Dr. Klinghammer István köszöntőjét közöljük:

"A földfelszín természetes (hegy, patak, sziget stb.) vagy mesterséges, ember alkotta (ország, település, utca stb.) részleteinek azonosítására kisebb vagy nagyobb közösségek által használt elnevezések a földrajzi nevek.
„Ami, ami, az az! – mondta az egyszerű őrmester a térképre bökve… Így utalt arra, hogy a földrajzi nevek szolgálnak a földfelszíni tereptárgyak azonosítására. 
A földrajzi neveket méretaránynak megfelelő sűrűségben tartalmazzák a különböző térképek. A földrajzi nevek mellett a térképek az ábrázolt elemeket magyarázó kiegészítő írásokat, rövidítéseket és számokat is tartalmaznak. Így együtt, a neveket, számokat és a magyarázó írásokat nevezzük összefoglalóan névrajznak. 
A magyarázó írások, számok a térkép tartalmához kötődnek, csak az által kapnak értelmet, ezzel szemben a földrajzi nevek – helyazonosító szerepük révén – a térképtől elszakadva is élnek, mindennapi életünk, szókincsünk szerves részét képezik.

A magyar térképészeti irodalomban a névrajz mellett a térképi névírás kifejezés is gyakori, amely azt a tevékenységet jelöli, melynek során a helyes névrajzot tartalmi szempontok alapján meghatározzuk. (A névrajz elnevezést inkább a névírási tevékenység eredményére használjuk.)
A névírás tárgya az írott nyelv részét alkotja. Ennek következtében a földrajzinév-írás a nyelvtudományhoz tartozik. 

A nevek kifejező értéke nagy jelentőségű a társadalomtudományok számára. A kifejező érték olyan sajátosság, amelynek segítségével egy terület korábbi állapota vizsgálható.  A földrajzi nevek az ott élt emberek, a közösség történelméről, hagyományairól, környezetéről, gazdasági és társadalmi életének változásairól, és sok egyébről tanúskodnak…
Történeti érdekesség, hogy a korabeli térképészeti szakkönyvek többsége, még Irmédi Molnár László 1970-ben megjelent Térképalkotása is, „szükséges rossznak” tartja a neveket, mert az „a térképanyagot elfedi, háttérbe szorítja, szétszaggatja az összefüggő domborzatot, megzavarja a felszint”.

Az egykori egyszínű, csíkozásos domborzatrajzú térképeken a nevek valóban sok részletet takartak. De a színes térképek megjelenése, a nevek elhelyezési szabályainak finomodása meg szüntette ezeket a gondokat. Jól szerkesztett térképen a földrajzi nevek nemcsak a tartalom nélkülözhetetlen elemei, de a szép térképi képet, a térkép esztétikáját növelő tényezők is.

Nevek nélkül a legtöbb esetben nem is tudnánk térképünket a valósággal egybevetni. Herbert Ernest Bates „Jó széllel francia partra” című regényében a lelőtt repülőgép pilótái egy folyó kanyarjában fekvő hídhoz közeli malomban rejtőznek el. Látják, hogy a közelben kisebb városka is van, és a város és a folyó között dombos szőlővidék terül el. Térképeiket napokig tanulmányozzák, de mivel egyetlen nevet sem ismernek környezetükből, rejtekhelyüket sem tudják azonosítani.
Hát ennyit a földrajzi nevek szükségéről…"

A Magyarságkutató Intézet köszöni Professzor úr fővédnökségét és a konferencia köszöntőjeként elmondott megnyitó gondolatait.