A Magyarságkutató Intézetben Múltunk feltárása. Abasártól Mongóliáig címmel időszaki kamarakiállítás nyílt. Értelemszerűen régészeti leletek képezik a megtekinthető anyag zömét, ám akad a kiállításnak egy rendhagyó fejezete, amelynél több okból kifolyólag tanulságos elidőzni.
Ez a „fejezet” egy meg egy emberi fej legújabb rekonstrukcióját és az ahhoz vezető tudományos-művészeti utat jelenti. Nem akárki, hanem egy testben-lélekben kiemelkedő Árpád-házi uralkodónk, III. (Nagy) Béla király (1172–1196) és első felesége, Antiochiai Anna kapott újrateremtett emberi arcot Gábor Emesének, Magyarságkutató Intézet – László Gyula Kutatóközpont és Archívum munkatársának köszönhetően. Hogyan vált lehetségessé mindez? Az előzmények megértéséhez 1848-ig kell visszatekintenünk: „időutazásunk” során kevéssé tudott összefüggésekre is fény derül.
175 éve Székesfehérvárott az ősi magyar koronázótemplom, a Szűz Mária Bazilika romjai között egy kisebb, öt sírból álló temetkezés nyomaira leltek. Két, egybetartozó sírban egy királyi házaspár nyugodott sírmelléklettel és a koponyákon halotti koronával. 1848. december 5-én egy filigrán asszony, december 12-én egy magas férfi csontvázát tárták fel. Hamar megtörtént a házaspár helytálló személyazonosítása Pauer János történész és Érdy János régész jóvoltából: eszerint III. (Nagy) Béla király (†1196) és első felesége, Antiochiai Anna királyné (†1184/85) földi maradványait találták meg. A sírokról Varsányi János mérnök, Érdy János munkatársa készített helyszíni rajzot.
A csontvázakat elszállították Székesfehérvárról, s a budavári Nagyboldogasszony-, avagy Mátyás-templomban kialakított sírhelyen temették el. A XIX–XX. század folyamán több tudományág – régészet, medievisztika, művészettörténet, antropológia, paleopatológia – avatott képviselője ért el jelentős kutatási eredményeket. A koponyákról másolatok készültek, amelyek alapján előbb Árpás Károly (Magyar Nemzeti Múzeum), majd Skultéty Gyula (Szent István Király Múzeum) alkotott arcrekonstrukciót.
Az Árpád-ház genetikai vizsgálatának tervét Kásler Miklós az Országos Onkológiai Intézet akkori főigazgató főorvosa, jelenleg a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke és főigazgatója vetette fel egy 2012-ben megtartott szegedi orvoskonferencián, Raskó István magyarországi sírokból kiemelt csontok genetikai vizsgálatáról tartott előadását követően.
2014-ben, miután elnyerték Erdő Péter Esztergom-Budapest érsekének írásban adott hozzájárulását, Kásler Miklós kezdeményezésére felnyitották a Mátyás-templomban lévő, XIX. századi szarkofágokat, hogy III. Béla és Anna csontváza alapján az Árpád-ház genetikai vizsgálatát el lehessen végezni. A királyi csontokból történt mintavételt 
nagyszámú fotódokumentáció kísérte. 2014. március 22-én az Országos Onkológiai Intézet Onkológiai Képalkotó és Invazív Diagnosztikai Központjában (vezetője Gődény Mária) komputertomográf (CT) felvétel készült III. Béla és Anna koponyájáról.
A vizsgálatok szakmai hitelének erősítése végett Kásler Miklós egy vitathatatlan tekintélyű német intézet (Historische Anthropologie und Humanökologie, Johann Friedrich Blumenbach Institut für Zoologie und Anthropologie – Georg August Universität, Göttingen) munkatársait vonta be a kutatásba.
Még mielőtt az első tudományos publikáció megjelent az archeogenetikai vizsgálatok eredményeiről, a koponyákról készített CT-felvételek az ismeretterjesztés ügyét is segítették. 2017. augusztus 12. és 2018. június 30. között volt látható Székesfehérvárott a Szent István Király Múzeum „Teste Fehérvárott nyugszik” – III. Béla király (1172–1196) című időszaki kiállítása, amelynek kurátora Kulcsár Mihály, a múzeum akkori igazgatója és Szabados György (jelen sorok írója) volt. Itt bemutattuk III. Béla és Anna sírmellékleteit, rekonstruált sírjukat, folyamatosan vetítettük Jankovics Marcell kétrészes animációs alkotását III. Béla életéről. Mindemellett Kásler Miklós és Gődény Mária szívességéből a mi tárlatunkon lehetett elsőként megtekinteni egy XII. századi – név szerint azonosítható! – magyar királyi pár, jelesül III. Béla és Anna koponyájáról készített CT-felvételeket! Kiállításunkat meglátogatta Kásler Miklós és Nagy Péter Lajos, a Medical Neurogenetics Laboratories orvos igazgatója (Atlanta, Georgia – USA), aki később az Árpád-ház filogenetikai eredetének kutatásában ért el áttörést.
Kiállításunkhoz III. Béla és kora címmel tudományos konferenciát szerveztünk Székesfehérvárott. A 2018. április 23-án – napra pontosan 822 évvel a nagy király halála után – végbement tanácskozáson előadást tartott Olasz Judit, Kásler Miklós és jelen sorok írója is. Olasz Judit biológus-genetikus lett az első szerzője az Árpád-dinasztia archeogenetikai vizsgálatát bemutató első tanulmánynak.
Ez az első publikáció 2018-ban (nyomtatva 2019-ben) jelent meg az Archaeological and Anthropological Sciences nevű rangos nemzetközi szakfolyóiratban. A DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár című szaktanulmány nemzetközi szerzőgárdája a Budapesten és Göttingenben végzett mérések, a kooperáció sikeréről tanúskodik. A vizsgálat kimutatta azt, hogy III. Béla Y-kromoszómája az R1a haplocsoportba tartozik, ami igen elterjedt Dél-Ázsiától Dél-Szibérián keresztül Közép-Európáig. A genetika megerősítette Török Aurél antropológus azon XIX. század végi helytálló megfigyelését, hogy a III. Béla jobbján, az ún. II/52-es sírban nyugvó csontváz a nagy király férfiági rokona volt.
2018. november 16-án Nagy Péter Lajossal együtt előadást tartottam Szentpétervárott, a „7th International Cultural Forum” konferencián az Árpád-ház tudományközi kutatásáról. Erre a tanácskozásra Kásler Miklós delegált minket, aki 2018–2022 között az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezette.
Nagy Péter Lajos lett az első szerzője a következő publikációnknak. A Determination of the phylogenetic origins of the Árpád Dynastybased on Y chromosome sequencing of Béla the Third című tanulmányt a European Journal of Human Genetics 2020-ban (nyomtatva 2021-ben) jelentette meg. A széleskörű nemzetközi szerzőgárda az Árpád-ház filogenetikai eredetét tárta fel III. Béla és 8 további személy (6 férfi, 2 nő) csontmaradványaiból származó DNS-ek genom-szekvenálásával. Az eredmények összegzését Kásler Miklós kutatástörténeti tanulmányából idézem, amelyet 2022-ben közölt a Hoppál Mihály néprajztudós professzor 80. születésnapjára szerkesztett ünnepi kötetben. „Az Y-kromoszóma elemzés megállapította, hogy két egyén, III. Béla és a cikkben II/52-esnek feltüntetett II. Béla az R1a-n belül a R-Z2125 haplocsoportba tartozik, s ez Dél-Közép-Ázsia térségében gyakori, és másodlagos kiterjedéssel bír a mai Irán, a Volga-Urál és a Kaukázus területén. Az e régiókból származó 4340 egyén alkotta mintagyűjteményből 208 olyan egyén genomját szekvenálták meg, akik az R-Z2125/R-Z2123-as haplocsoportba tartoztak. Ezekből az adatokból megállapították, hogy az Árpád-ház legközelebbi rokonai a legnagyobb számban az oroszországi Baskíria Burzjan és Abzelil járásaiban élő R-SUR51 haplocsoportba tartozó baskírok, de az elterjedés gyakori még a Kaukázus északi előterében. Elemzésük olyan, egy nukleotidot érintő (SNP) markereket is feltárt, amelyek egy új, Árpád-ház specifikus (R-ARP) haplocsoportot határoznak meg. Az R-Z2123 haplocsoport nagy felbontású filogenenetikai feltérképezése alapján az első magyar királyi dinasztia eredete körülbelül 4500 évvel ezelőttig vezet vissza az Amu-Darja folyó térségébe (ma: Észak-Afganisztán környéke), és a baskírokat azonosítja legközelebbi rokonként. A két népcsoport szétválásának időpontja a Kr. u. első évezred elejére tehető.”
A királycsontok kutatásáról Kásler Miklós és Szentirmay Zoltán két tanulmánykötetet is közreadott (2019, 2022). Emellett az intézményi keretek is bővültek. 2019-ben Kásler Miklós előterjesztésére a kormány létrehozta a Magyarságkutató Intézetet, egyik fő feladatául az archeogenetikai vizsgálatok folytatását téve. Ezek közül a legjelentősebb eredményt egy 900 évesnél is régibb koponyaereklye hitelességének igazolása hozta 2022-re. A szakembereknek I. (Szent) László király (1077–1095) hermában őrzött ereklyéjéből sikerült jó minőségű DNS-t izolálni és ebből megállapították a III. Bélával fennállt ötödfokú férfiági rokonságot. (Jóllehet az 1848-ban feltárt, II/52-es férficsontváz kiléte le nem zárt vitát képez, de az biztos, hogy az Árpád-házi személyek génvizsgálatának „arkhimédészi pontja” III. Béla király marad.)
Még 2018-ban a Nemzeti Művelődési Intézet Nkft. keretein belül alakult meg az általam vezetett László Gyula Intézet, amely 2019-ben a Magyarságkutató Intézetbe integrálódott, László Gyula Kutatóközpont és Archívum néven. A nagyhatású, néprajzos szemléletű őstörténész régészprofesszor nevét viselő igazgatási egység a magyar etnogenezis és az Árpád-kor szellemi hagyatékát elemzi, ilyenformán a természettudományos vizsgálatokhoz a vegyes érvelést elkerülve tud bölcsészettudományos értelmezési lehetőséget nyújtani, ezzel segíti az interdiszciplináris együtt-gondolkodást.
László Gyula igen jelentős megállapítást tett tárgyunkban. 1965-ben kimondta: a Szent László-herma voltaképpen III. Béla arcmását tükrözi. Kijelentését nemcsak a fejereklyetartó arcának és az 1848-ban feltárt királycsontváz koponyájának embertani megfeleltethetősége támasztja alá, hanem az események rendje: I. László királyunk felemeltetésekor (1192) már 97 éve halott volt, így a hermán megjelenített férfiarcot megalkotója csak a szentté avatást elrendelő királyról, III. Béláról mintázhatta. (S bár az eredeti herma megsemmisült, de a XV. század elején készült másolat a jelek szerint híven követte mintáját.)
László Gyula köztudomásúan képzőművész is volt. Érdekes, hogy e székely tudós-művész nevét viselő munkatársunk, Gábor Emese képzőművész szintén rendelkezik székely felmenőkkel (mint ahogy e sorok írója is; bár nekem művészi tehetség nem adatott, ezért be kell érnem annyival, hogy – egyes fel-felröppentő régészeti elméleteket megcáfolva – időnként tanulmányt szentelek annak a hallatlanul izgalmas „felfedezésemnek”, miszerint III. Béla sírjában mégsem Könyves Kálmán nyugodott). Megadva az illő tiszteletet Árpás Károly és Skultéty Gyula munkásságának, hangsúlyozom, hogy Gábor Emese számára a 2014-ben készült koponyafotók és főleg a CT-felvételek segítségével az eddigieknél pontosabb arcrekonstrukció megalkotására nyílt lehetőség. A képzőművésznő még a Magyar Természettudományi Múzeum kötelékében nagy jártasságra tett szert a koponyákra épített plasztikus arcrekonstrukciók terén. Most a Magyarságkutató Intézet – László Gyula Kutatóközpont és Archívum munkatársaként plasztikus arcrekonstrukciót alkotott a királyi párról, ami a fejek látványának szoborszerű elkészítését, a koponyamásolatra való „felépítését” jelenti. Előbb „viszi fel” az izmokat és a zsírszöveteket, s csak legvégül kerül haj és arcszőrzet a fejekre. Bár a munka képzőművészi tehetségen alapszik, de a természettudományos kívánalmaknak is megfelel: alkotói munkáját a koponyafotók és a CT-felvételek objektív paraméterei irányítják. Gábor Emese anatómiai és arcrekonstrukciós mérőpontokat helyezett el a koponyamásolatokon és ezekre a mérőpontokra mérte fel a lágyrészvastagságokat. A plasztikus arcrekonstrukció szobrászi végzése mellett tanulmányrajzok készültek a munkafolyamatról (erről egy befejezés előtt álló tudományos publikációnkban is beszámolunk), amelynek során újra megelevenedett egy nagy király – és mellette első feleségének, minden gyermeke édesanyjának – emberi arca.
Tájékoztató irodalom