Köő Artúr, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpont tudományos segédmunkatársának írása az évfordulón.

Károly Róbert magyar királynak vazallusa volt I. Basarab havasalföldi román fejedelem. A viszonyuk 1324-ben mérgesedett el, amikor Basarab – mutatva, hogy fel akarja számolni a hűbéri függést – a  Magyar Királyság területén fosztogatásba kezdett. A szövetségeseket kereső, engedetlen havasalföldi fejedelem ellen (Szécsényi Tamás erdélyi vajda és Széchy Dénes szörényi bán javaslatára) a magyar király személyesen kelt hadra, Basarab seregét szétverte és visszaállította Havasalföldön a magyar fennhatóságot. Károly arra kényszerítette vazallusát, hogy ismét hűségesküt tegyen. 1330-ban Basarab megint csak elérkezettnek látta az időt a magyar függőség felszámolására és ismét magyar területeket foglalt el. Károly Róbert még az év őszén sereggel indult ellene, visszafoglalta az elvesztett részeket és a hadjárat folytatására készült. A kétszínű vajda azonban kelepcét állított hűbérurának.  Basarab követei felkeresték a királyt és a vajda nevében hétezer márka ezüstpénzt és rendszeres évi adó fizetését ígérték. Azt is felajánlották, hogy a magyar király Szörényt (melyre Basarab áhítozott) a jövőben békésen birtokolhatja, és az ígéretek biztosítékául a vajda egyik fiát túszként magával viheti. A király azonban engesztelhetetlen volt, főemberei tanácsa ellenére nem fogadta el az ajánlatot. „Mondjátok meg Bazarádnak: ő az én juhaim pásztora; szakállánál fogva húzom ki búvóhelyéről!” – üzente a magyar király vazallusának a Képes Krónika sorai szerint. A magyar sereg benyomult Havasalföld területére, azonban késő őszre járván az erdős, hegyes, kopár vidéken hamarosan élelemhiány lépett fel. Ekkor Károly Róbert fegyverszünetet kötött a havasalföldi fejedelemmel, aki megesküdött, hogy engedelmeskedik a királynak és biztonságosan hagyja visszatérni embereivel együtt. Ígéretet tett arra, hogy a visszavezető utat is megmutatja. Basarab útba igazítói a király seregét egy hegyhasadékba vezették és a szűk völgyben lesből megtámadták. A szűk, keskeny sziklafalak között Károly Róberték kevésbé védhették magukat és  el sem menekülhettek. A meredek sziklafalak tetején nagy létszámú oláh sereg elrejtőzve várta a nehéz páncéljaikban vonuló magyar hadoszlopot. A hágóba szorult seregre két oldalról köveket zúdítottak le és nyilak záporát lőtték rájuk, ami miatt számtalan főúr lelte ott halálát. A november 9-étől négy napon át zajló csatából a király is csak egy alattvalójának önfeláldozása árán menekülhetett meg. A román történetírás ezen eseményt, a románok hősies küzdelmének és győzelmének tartja, nem részletezve a csata utáni évek történéseit. Bár a magyar király katonai kudarcának következménye az volt, hogy Havasalföld függése a Magyar Királyságtól rövid időre megszűnt, a Szörényi bánság azonban magyar kézen maradt. Basarab fia, Miklós Sándor havasalföldi fejedelem pedig 1344-ben ismét kénytelen volt hűbérurának elismerni Károly Róbert fiát, Nagy Lajost.

Köő Artúr / tudományos segédmunkatárs

Történeti Kutatóközpont

Magyarságkutató Intézet