Honfoglalás és kora Árpád-kori ékszereink IV.

Az ékszerek következő csoportját a karikagyűrűk alkotják, amelyek itt is öntött technikai megoldással készültek, döntően ezüst vagy réz alapú ötvözetből.

A díszítetlen példányok felosztása átmetszetük szerint történik. A kerek vagy ovális forma mellett a többség körszelet alakú, erősebben profilált darabjaik már-már háromszöget formáznak. Megtalálhatók a szögletes, a három oldalán egyenes, míg a külsőn domború és a szamárhátíves változatok is. Több darab pedig alakját tekintve külső oldalán nem kerek, hanem kissé szögletes. 

Egyik legjellemzőbb díszítési forma az úgynevezett csavarást utánzó minta, amikor a gyűrűk két szélső oldala vagy teljes külső része olyan formát öltött, mintha a gyűrűt több fémszálból csavarták volna össze. Jelen vannak a rovátkolást utánzóan és a dudorosan öntött változatok is, valamint a bordázott és rovátkolást utánzó, de szintén öntött megoldással életre hívott darabok. A kép 1–9. gyűrűi mutatnak egy ezekből egy válogatást.

1., 11.: Letkés-Iskola, 2–3., 5–7.: Letkés-Téglaégető I–II., 4., 12.: Halimba-Cseres, 8.: Szob-Kiserdő, 9.: Ellend–Nagygödör-dűlő, 10.: Ellend–Szifa-dűlő

Átlagosan 2 cm körüli átmérőjük alapján felnőttek számára készültek, úgy tűnik, nem volt szokásban a gyermekek kisebb kezeire megfelelő méretű gyűrűt készíteni. Amennyiben mégis az ő sírjaikból kerültek elő, úgy bizonyára a temetés során megmutatkozó szerető gondoskodás jeleként értékelhetők, hiszen a méretében nem igazítható gyűrű a mindennapi használat során hamar elveszett volna a kisebb ujjakról. Érdemes megemlíteni viszont, hogy többször alkalmazták ezeket a későbbiekben bemutatásra kerülő nyakperecekre akasztva. Ritkán pedig fejékszerként is felbukkannak, bizonyára itt is másodlagos felhasználásban, a hajfonatba fűzött szalagokhoz kapcsolva. A karikagyűrűk jelen ismereteink szerint már a X. század utolsó évtizedeiben megjelenhettek, adataink azonban nagyobb arányban csak az ezredfordulót követő használatra utalnak. 

Írásjelekhez hasonló mintákkal díszített karikagyűrűk

A képen 10. számon látható gyűrű egy érdekes típus, amelynek külső oldala többlapú, ezeken pedig kerettel övezett rekeszekben írásjelekhez hasonló minták láthatók. Kettő közülük kinagyítva is szerepel a fotón. Ez a díszítés nem csupán a zárt gyűrűk sajátja, azok ritkábban a pántgyűrűk között is felbukkannak. Ábrázolásaik értelmezése azonban korántsem egyértelmű. Kezdetben úgynevezett rovásírásos gyűrűként sorolták be a típust, s természetesen kísérletet tettek a megfejtésükre is. Az újabb kutatás viszont rámutatott, hogy az egyes írásrendszerekből átvett jeleik ellenére – amelyekhez még az ötvösök is hozzátehettek általuk megalkotott, betűkre emlékeztető formákat – egészében véve írásrendszerként nem értelmezhetők. Gyakorta felbukkannak rajtuk keresztábrázolások is. Helyesebbnek tűnik tehát a feliratszerű díszítés segítő erejébe vetett hittel magyarázni népszerűségüket, hiszen ahogy az előző részben bemutatott, pentagramma vagy madárábrázolással díszített gyűrűk kapcsán már volt róla szó, az itt megjelenített minták egyéni értelmezése is sokféle lehetett. Mást is gondolhatott arról akár a gyűrű készítője és mást annak viselője. Ahogy Langó Péter rámutatott, „nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a gyűrűk feliratait készítők nem feltétlenül tudtak írni, míg a vásárlók nem tudtak olvasni”. A gyűrűtípus használata a XI. század utolsó évtizedeiben és a XII. század elején élte virágkorát.

Hárombordás karikagyűrűk

Kevéssé elterjedt típust alkotnak az úgynevezett hárombordás karikagyűrűk, melyek nevüket a pánton körbefutó bordákról kapták. A 11. számú ékszeren látható is a típus jellegzetes vonása: a széleken futók keskenyebb és a középen húzódó szélesebb borda. Ez a díszítőrendszer azonban – ahogy a következő részben látható lesz – igazán a nyitott végű pántgyűrűk sajátja volt. 

Szegecselt végű gyűrűk

A gyűrűk zárt karikája és hárombordás díszítése is idekapcsol egy olyan gyűrűtípust, amelynek végei a készítés egy szakaszában még nyitott állapotban voltak, azonban a művelet záróakkordjaként azokat egy mindkét végén elkalapált – a képen piros nyíllal jelölt – szegeccsel zárták össze. A karika átmetszete itt is változatos lehetett, szegecselt részük pedig több esetben is kiszélesedő. Használatuk a kora Árpád-kori közösségekre nem jellemző, inkább a korábbi, honfoglalás korában élt csoportok használhatták. Ezek a gyűrűk már a IX. században is ismert ékszerek voltak. Elemzésük a jövőben talán újabb adalékát adhatja a helyben talált népesség és a honalapító magyarság között fennálló kapcsoltrendszereknek.

Dr. Horváth Ciprián, Magyarságkutató Intézet
a Régészeti Kutatóközpont igazgatója

 

Tájékoztató irodalom:
Horváth Ciprián: Honfoglalás és kora Árpád-kori sírok, temetők és szórványleletek a Szobi és a Váci járás területén. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 45. Budapest, 2022.
Langó Péter: Rovásjelek vagy a keresztény térítés emlékei? In: Fehér Bence–Ferenczi Gábor (szerk.): Ősi írásaink. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 16. Budapest 2020, 99–126.
Szőke Béla Miklós–Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1987.