A hagyományoknak megfelelően, október 22-én, szombaton reggel a Szent István Székesegyház oldalánál elhelyezett emléktáblánál, (...) 

(...) az 1956-os emlékkereszt alatt imádkoztak közösen a történelmi egyházak képviselői, valamint Székesfehérvár és Fejér megye elöljárói az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiért. Vizi László Tamás, a Magyarságkutató Intézet Tudományos főigazgató-helyettese emlékező beszédét a bolsevik rendszer totalitarizmusának jellemzésével kezdte. Kiemelve, hogy a kommunizmus egy olyan eszmerendszer és egyben politikai gyakorlat volt, amely a kizárólagos politikai hatalom megszerzése és a gazdasági javak teljes kisajátításán túl a szellemet és a lelkeket is a saját szolgálatába akarta állítani, s a hatalma alá kívánta vonni az élet teljességét.

Hazánkban ez a rettenetes ragály az 1919-es előzmények után elemi erővel bontakozott ki már közvetlenül 1945 után és csúcsosodott ki 1947-től s vált az ’50-es évek mindennapjaivá. Gondoljunk az intézményesített politikai terrorra, a padláslesöprésekre, a kötelező beszolgáltatásokra, a csengő-frászra, az ártatlanul meghurcolt százezrekre, a kitelepítésekre, az egyházüldözésre, az alkotmányos és demokratikus hagyományok teljes sárba tiprására, az önszerveződő civil kezdeményezések és mozgalmak felszámolására, az embereket nemcsak javaikban, de hitükben és méltóságukban is megnyomorító, megalázó, reményeiktől megfosztó rendszerre. 
Vizi László Tamás részletesen bemutatta a diktatúra egyházellenes lépéseit, a papság és a hívők mindennapi vegzálását, s azt a mindennapos terrort és megfélemlítést, amely a kommunista diktatúrát jellemezte.

1956-ban a magyar nép elementáris erővel kiáltotta a nagyvilágnak: Elég volt! És egy békés szimpátiatüntetésből órák alatt spontán módon kibontakozott az a forradalom, majd szabadságharc, amelyet egy gyűlölt, idegen katonai erő biztosított, s amely a magyar társadalom legszélesebb rétegeit a végletekig kizsigerelő rendszer ellen irányult. A magyar jövőt azonban eltiporták a szovjet tankok – folytatta beszédét az előadó. Nekünk magyaroknak pedig maradt a kegyetlen, kemény, drasztikus, soha nem látott méretű parttalan, az egész magyar társadalomra válogatás nélkül lesújtó megtorlás, az internálás, az emigráció, majd a lassú, gyötrelmes beletörődés.
A megtorlás idején ezreket hurcoltak meg, köztük több egyházi személyt, mindegyik felekezetből.

Rájuk és valamennyi meghurcoltra, megalázottra, megkínzottra, kivégzettre, megkeserített életre emlékezünk itt, a Székesegyház emlékkeresztjénél, s imádkozunk értük! S ahogy ők hittek, hiszünk mi is a magyar szabadságban, a függetlenségben, a hazában, a magyar nemzet felemelkedésében és a Megváltó könyörületében! Dicsőség a hősöknek! Dicsértessék a Jézus Krisztus! – zárta emlékező beszédét tudományos főigazgató-helyettesünk.

Az imádságos emlékezésen részt vettek még többek közt: Dr. Simon László Fejér megye főispánja, Dr. Molnár Krisztián a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár polgármestere, Vargha Tamás Székesfehérvár országgyűlési képviselője, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Balsay István Székesfehérvár díszpolgára, Székesfehérvár rendszerváltáskori polgármestere.