A székelyek történelméről, hagyományaikról és az autonómia kérdéséről ír a vasárnap.hu-n legújabb publicisztikájában Deák-Sárosi László kutatónk.

Kézai Simon XIII. századi, Gesta Hunnorum et Hungarorum (A hunok és magyarok viselt dolgai) címen ismert krónikája a székelyeket a szkíták és hunok leszármazottainak tartja. Kézai írása ugyan másodlagos forrás, de ebben a tekintetben egybevág több nyugati krónika állításaival – illetve a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai kutatásai már részben igazolták a hun-magyar rokonságot, és további eredmények várhatók ezen a téren. A székelyek az Attila halála utáni belviszályt követően Csigle mezején telepedtek le, ott várták vissza Árpád rokon törzseit, nemzetségeit. Csigle mezeje pedig a mai Székelyföldön vagy a Kárpátokon túl lehetett. A mai Moldávia területén most is van egy ilyen nevű település. A székelyek élettere átnyúlt a Kárpátoktól keletre, ahol a vegyes lakosságú Moldvában még a XVI. században is a magyar ajkúak voltak többségben. Ezt igazolják egyebek mellett azok az egyházi összeírások, amelyeket Rugonfalvi Kiss István is idéz A nemes székely nemzet képe című könyvében.