"Árpád-kori templomaink tervezése lenyűgöző: 

e szakrális terek alaprajzai mély szimbolikus üzeneteket közvetítenek." Budajenő északnyugati szélén, a község határában áll a település első, még az Árpád-korban emelt, ma már csak kálváriakápolnaként működő temploma. 1973-ban Kozák Károly végzett benne régészeti kutatást. Ennek során megállapította, hogy az épület jelenleg sokszögzáródású szentélye félkörív alakú alapozáson nyugszik, s ez a szentély eredeti alaprajzi formáját mutatja, a jelenlegi sokszögzáródású másodlagos.  Ez összhangban áll azzal, hogy sokszögzáródású szentélyek csak a XIII. század végén jelentek meg kis falusi templomokban, az első templom építési ideje azonban ennél korábbra tehető. Megállapította azt is, hogy a szentély déli oldalából nyíló sekrestye később készült, mint a másodlagos szentély. 

A sekrestyébe nyíló átjáró fölött található egy relief, amelyet a kutatás egybehangzóan Árpád-korinak tart, s így jelenleg szükségszerűen másodlagos helyen található. Az alkotáson két alak: egy ülő és egy álló fog közre egy templomra emlékeztető épületet. Korábbi elemzői az utóbbiban a jenői templomot, az alakokban pedig a donátorokat ismerték föl, ám a helyiek szerint II. András királyunk és lánya, Szent Erzsébet van megmintázva, akik egy 1225-ben kelt adománylevél tanúsága szerint jártak Jenőn. Vélekedésüket arra is alapozzák, hogy a kelő Napnak a délkeleti szentélyablakon beeső fénye november második felében, Szent Erzsébet és Szent András névünnepei idején vonul végig az alakokon. A jelenség részletesebb vizsgálatára Németh Zsoltot, Eszmetörténeti Kutatóközpontunk tudományos főmunkatársát kérték föl, aki már hosszú évek óta foglalkozik a fények mozgásának tanulmányozásával középkori templomainkban.

Kutatónk helyszíni szemléi során érdekesnek és látványosnak találta a fények mozgását a reliefen. Az alatta lévő sekrestyeátjáróhoz képest aszimmetrikus elhelyezése alapján a relief tudatos, jelenlegi helyzetében a fényjáráshoz igazított elhelyezésére következtetett. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a fényjárás az elhelyezés idején egy adott naptári napon nem volt azonos azzal, mint ma ugyanazon a naptári napon, mert a középkor még a Julián-naptárt használta, mi pedig már a Gergely-naptárt, s a kettő között a XVI. századra már10 napnyi eltérés halmozódott fel. További vizsgálatokat lát szükségesnek, amelyeket ki kíván terjeszteni a templom más tereibe történő fényvetülésekre, a másik szentélyablak által kiváltottakra is. A fényjárás információval szolgálhat a templom eredeti, jelenleg vitatott védőszentjének, valamint a megmintázott alakok kilétét illetően. Az ismeretlen eredeti védőszentnek a fényjárás segítségével történő azonosításának lehetőségére Németh Zsolt már példát mutatott az algyógyi körtemplom kapcsán.  A budajenői középkori templom vizsgálata 2022-ben folytatódni fog.