265 éve ezen a napon született Verseghy Ferenc magyar író, költő, nyelvtudós, zeneszakértő, római katolikus pap. 

Szolnokon jött a világra Versegi János helybéli hivatalnok és nemesember, valamint Schaibl Erzsébet gyermekeként. Édesapját korán elveszítette, édesanyja pedig az apa után maradt családi vagyonból a pesti piarista gimnáziumba küldte taníttatni. 1769 környékén édesanya újraházasodott, második férje pedig az egri püspök számtartója, Vigh Ignác lett. Ezek után Verseghy az egri jezsuita gimnáziumban folytatta a tanulmányait.

A gimnázium befejezése után felvették a papnövendékek közé, ahol már huszonkét évesen tanította a görög és héber nyelvet a fiatalabbaknak. Mindemellett beszélt latinul és németül, valamint megtanult olaszul és franciául is. Miután a teológiai tanulmányaiból elvégzett két évet, 1777-ben távozott az egri papi szemináriumból és a budai egyetemen tanult tovább matematikát, majd később újra teológiát is. Mindeközben pálos rendi szerzetessé avatták Eugenius (Jenő) néven. 1783-ban filozófiából szerzett doktori diplomát, azt követően pedig matematikából és hittudományból. II. József 1786-os rendelkezésére más szerzetek mellett eltörölték a pálos szerzetet, így Verseghyt katonai lelkésznek helyezték át, ám az orosz-török háborúban végzett szolgálata során olyan ízületi betegséget szerzett, amely miatt haza kellett mennie Budára, ahol három és fél éven keresztül kezelték. Ez idő alatt olyan sokat foglalkozott a költészettel, hogy gyógyulása után a Magyar Museumban jelentek meg a versei eleinte „V. F. pap”, később a teljes neve alatt. Verseiben a felvilágosodott gondolatvilág mellett az enyhén erotikus hang is megjelent, ez pedig sokak nemtetszését váltotta ki. A Helytartótanácsnál cenzori állást pályázott meg, a munkát viszont az egyház rossz ajánlása miatt nem kapta meg. Ezek után fordított és magántanárként oktatott nyelveket, éneket.

Azután, hogy lefordította a Marseillaise-t, valamint a Martinovics-féle kátét, 1794. december 11-én elfogták és halálra ítélték. Az ítéletet később kilenc évi várfogságra változtatták, amit Kufstein, Graz és Brünn börtöneiben töltött le. Szabadulása után úri családok gyerekeinek lett a nyelv- és zenetanára. Ezekben az időkben a költészeti és fordítói tevékenysége mellett erőteljesebben jelent meg a nyelvészet is. A magyar mellett latinul és németül is folytatott nyelvtudományi vitákat. 1805-ben két műve is megjelent, egyik a német nyelven írt magyar nyelvtana, a másik pedig a Tiszta Magyarság. Ez utóbbiban mindenekelőtt Révai ellen szólalt fel, aki szerint meg kell őrizni a magyar nyelv régi szabályait és formáit. Verseghy szerint ugyanis a változás a nyelv természetes velejárója az, és nevetséges, erőltetett lenne a régiek beszédmódjához ragaszkodni. Mindemellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyelv változása nem azt jelenti, hogy az romlana, hanem fejlődik, a régi szabályokat, kifejezéseket pedig újak váltják fel.

Később megjelent egy négy kötetből álló latin nyelvű munkája is, ebben a grammatika mellett retorikával, stilisztikával és poétikával is foglalkozott. Magyar Grammatika című kötetét Budán adták ki 1817-ben. A jottista-ipszilonista vitában Verseghy volt az ipszilonista állásfoglalás vezéralakja, tehát a nyelvújítás során ő a kiejtésnek megfelelő írásmódot (például: hajja, láttya) tartotta megfelelőnek, míg Révai a szóelemző írásmódot (például: hallja, látja) támogatta. Végül Verseghy veszített, mivel Kazinczy Ferenc Révainak adott igazat.

Utolsó munkájaként a katolikus Biblia magyar szövegét hasonlította össze az eredeti – görög, héber és latin – változatokkal. Munkája végeztével pedig egy új fordítást és nem a Káldi-féle magyar szöveg újrakiadását javasolta.

65 éves korában, 1822-ben hunyt el Budán.

Felhasznált irodalom

Simonyi Zsigmond 1900. Révai Miklós és a korabeli nyelvtudomány. Verseghy Ferenc. In: Beöthy Zsolt (szerk.) 1900. Képes magyar irodalomtörténet. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai r. Társulat. Elérhető: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/kepes-magyar-irodalomtortenet-beothy-zsolt-3180/az-irodalmi-megujhodas-kora-3AC5/50-revai-miklos-es-a-korabeli-nyelvtudomany-simonyi-zsigmond-3C70/verseghy-ferenc-3CB1/

Hegedűs Géza 1991. A magyar irodalom arcképcsarnoka. Budapest: Trezor. Elérhető: https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/index.htm

Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény munkatársai. 2017. Verseghy Ferenc (1757-1822). Elérhető: http://verseghy.vfmk.hu/eletrajz/