Tiboldi István dalának kezdősorát választotta 1928-ban Sebesi Samu novelláskötete címéül. Százhatvanhárom évvel ezelőtt a mai napon született a méltatlanul elfeledett színikritikus, újságíró, novellista és színpadi szerző. 1880-tól haláláig, 1930-ig a kolozsvári színházi, irodalmi és közélet egyik jellegzetes, központi alakja volt. Sebesi Samu 1859. január 20-án született a székelyföldi Rugonfalván. Édesapja Sebesi Sándor, édesanyja Vetési Mária volt. Középiskoláit a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, utóbbiban érettségizett 1880-ban. Még ebben az évben újságíró lett nagybátyja, a szintén rugonfalvi születésű Bartha Miklós által alapított kolozsvári Ellenzék című napilapnál. Közben beiratkozott az egyetemre, ahol egy évig volt tanárjelölt, két évig orvostanhallgató. Próbálkozott a színészettel is. Kolozsváron egy parasztfiút alakított, kedves, komikus figurát csinált belőle. Azonban szerepmondás közben elakadt, ezért színésztársai a gúny tüskéivel szurkálták a túlérzékeny fiút. Samu nem bírta a csipkelődést, otthagyta a színpadot, de nem bocsátott meg. Tüske Pál néven színikritikákat kezdett írni az Ellenzékbe. Ezek a tárcanovellái tették ismertté nevét.

1893-tól árvaszéki levéltáros, 1899-től falusbíró Kolozsváron. 1885-ben rövid ideig a Ma­gyar Polgárban közölt cikkeket, majd visszatért az Ellenzékhez, de jelentek meg írásai Az Én Újságom, Aradi Közlöny, Debrecen, Erdélyi Lapok, Függetlenség, Hazánk, Magyarország, Ország-Világ hasábjain is. 1891-től az Erdélyi Irodalmi Társaság rendes tagja.

„Novelláiban és színdarabjaiban a Nyikó friss vize, a Küküllő méla folyása, a fenyvesek titokzatos zúgása, a falusi kúriák csöndje és rendje, szegény asszonyaink gondja és legényeink hetykesége, parasztjaink furfangja és nehézkessége, erdélyi nagyon apró kis városaink szürkesége és mindennapi élete, kis embereink háztája, szegényeink nagy gondjai és apró örömei és keserves bánatai egy bölcs humortól egyensúlyozott lélek természetesen kerekedő meséiben jelennek meg. És e mesékben, amelyek lehet, hogy nem mindenütt mélyek, de mindenütt tiszták és átlátszóak, mint a Nyikó vize; tisztán és üdén suhannak partjaik között történetei, itt-ott megtorpanva, de csakhamar ismét tovasimulva. Ez üde mesékből szeplőtlenül tiszta magyar nyelv muzsikáján Erdély lelke szól könyveiben.”^[i]

1889-ben megnyerte az Ellenzék tárcapályázatát. Ugyanebben az évben mutatták be Simon Kálmán zenéjével a Páros szöktetés című darabját, amelyet öt év múlva újra műsorára tűzött a Kolozsvári Színház. 1893-ban a Korcsmárosné lányával a kolozsvári Nemzeti Színház pályadíját nyerte el. Az 50 arannyal jutalmazott népszínmű dalait Vikol Simon zeneszerző írta. A darab később Marosvásárhelyt és Désen is színre került.

Bartha Miklós, a közjogi ellenzék egyik vezéralakja, hétszeres országgyűlési képviselő, közíró 1905-ös elhunyta után 1907-től tisztelői elkezdték összegyűjteni és kiadni hatalmas életművét. Az 1908-ban megjelent Szépirodalom alcímet viselő első kötet bevezető tanulmányát Sebesi Samu írta Bartha Miklós élete és működése címmel. A 88 oldalas esszé a mai napig legfontosabb forrása Bartha életrajzi adatainak, munkásságának.

Sebesi Samu Mákvirág című népszínműve 1910-ben Kolozsváron nagy sikert aratott, a debreceni színház is többször műsorára tűzte. Érdekessége a darabnak, hogy zenéjét Dóczi József és Fráter Loránd szerezte. Utóbbi életéről a szintén rugonfalvi születésű Mester Miklós által alapított Mesterfilm Kft. forgatott 1942-ben játékfilmet.

Két forgatókönyvet is írt Sebesi; 1915-ben Janovics Jenőnek a Leányfurfang, a következő évben pedig Garas Mártonnak a Cox és Box című filmjéhez. Sajnos, mindkét némafilm kópiája elveszett.

1923-ban novellapályázatot hirdetett az Ellenzék egy történeti regényre és egy elbeszélésre. A bíráló bizottság a benyújtott huszonegy novellából Nyirő József írásának nyújtotta a pálmát, Gyallay Domokos második, Indig Ottó harmadik díjat kapott, Sebesi dicséretben részesült.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság 1926-os tagválasztó közgyűlésén Sebesi Samu szépprózaírót az erdélyi irodalom régi munkását tiszteleti tagjai közé iktatta.

1928-ban, írói munkásságának 40. évfordulóján nagy ünneplésben részesítette az Erdélyi Irodalmi Társaság. Köszöntötte Borbély István főtitkár, Nyirő József író, Vásárhelyi János református püspökhelyettes. Az ünnepi alkalomból a kolozsvári színház a Beddy földje című darabját tűzte műsorra. A díszelőadás után bankett volt az újságíró-klubban, ahol Benedek Elek is megjelent régi barátja ünneplésén. Az első pohárköszöntőt Boross György unitárius püspök mondotta. „Meghatottan köszönte meg Sebesi Samu az ünneplést és beszédében hangoztatta, hogy egész életén át megmaradt erdélyi embernek. Soha nem akart mást elérni, minthogy az erdélyiek közéjük tartozónak tekintsék. […] Sebesi Samu abban az időben elégedett meg az erdélyi környezettel, amikor még nem alakult ki annyira különálló erdélyi irodalom, mint ahogy ezt most látjuk Erdély elszakítása után.”^[ii]

A Petőfi Társaság 1928. május 13-i évadzáró ülésén folytatta Sebesi Samu ünneplését, Kiss Menyhért az író humoros elbeszélését mutatta be abból az alkalomból, hogy most ülte negyvenéves jubileumát.

Sebesi Samu, az erdélyi magyar írók nesztora 1930. március 21-én hunyt el. A házsongárdi temető halottascsarnokában felállított ravatalhoz zarándokoltak: „Szentgyörgyi István, a veterán színész, a magyar színház tagja, Janovics Jenő igazgató, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjai Dózsa Endre elnök vezetésével, a kolozsvári magyar újságírói kar, a Magyar Párt központi elnöksége és kolozsvári tagozata, Inczédy-Joksman Ödön ügyvezető alelnök vezetésével, a magyar polgárság képviseletei, az iparosság és munkásság küldöttségei. A ravatalt roskadásig elborították a koszorúk és virágok. Az egyházi szertartást Vásárhelyi Boldizsár református esperes végezte, aki magas szárnyalású beszédben méltatta Sebesi munkásságát, a Törekvés dalegylet énekkara pedig gyászdalokat énekelt. A sírnál az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében Boros György dr. unitárius püspök mondott megható búcsúbeszédet. Méltatta Sebesi irodalmi munkásságát, ritka tehetségét, amelyet teljesen a közélet szolgálatába állított, ragaszkodását az erdélyi földhöz s a Székelyföld iránti rajongó szeretetét. Zágoni István dr. a magyar újságírás nevében vett búcsút az elhunyttól.”^[iii]

Kortársa, Kovács Dezső író, kritikus, a kolozsvári Református Kollégium igazgatója így értékelte Sebesi Samu munkásságát: „Darabjai a változó idők ízlése szerint lekerültek a színpadról; de meg kell említenünk sok kedves és állandó értékű részleteikre való rámutatás mellett, hogy Gárdonyi Gézát és Móricz Zsigmondot megelőzve, már nem a táncoló és ünneplő népet akarta a színpadon láttatni, hanem reális látásának megfelelően a nép mindennapi életére, gondjaira és konfliktusaira fordította figyelmét.” ^[iv]

Végezetül egy rövid anekdota, 1928-ban jelent meg róla:

„[…] nagy vadász volt Sebesi Samu fiatalabb éveiben; nagyon nagy vadász, csakhogy az úgynevezett humánus vadászok közé tartozott.

Kevés vadat lőtt agyon.

Így tavasszal, szalonkahúzás idején nem volt vadász Erdélyszerte, akinek a vadásztáskáján több horog lett volna és kevesebb szalonka, mint az ő vadásztáskáján.

Így, hogy Erdélyben van némi vad, az jórészt az ő érdeme.

Elmondom egy vadászhistóriáját. Várady Miklós azt mondotta egyszer neki, amikor látta, hogy tetőtől-talpig fegyverben indul a Nyikó mentére nyúlvadászatra, azt mondotta, hogy küldjön aztán neki is egy nyulat.

– Küldök, hogyne küldenék – válaszolt készségesen Samu. – Küldeni fogok.

És Várady Miklós várta is a nyulat, mert amit Sebesi Samu megígér, az szent és hapták, és Samutól levelezőlap is jött, hogy csakugyan küldött egyet.

– Küldöttem neked egy nyulat – szólt a levelezőlap, amelyet Miklós sokszor elolvasott és azután minden nap várta a postát. De a nyúl nem érkezett meg.

– A nyúl nem érkezett meg! – mondotta Miklós szemrehányóan, amikor találkozott vele a Mátyás-szobor előtt, ahol Samu verőfényes időben sütkérezni szeret.

– A nyúl nem érkezett meg, hej!

– Lehetetlen – válaszolta jámborul Samu. Pedig mondottam egyiknek, amikor nem trafáltam el, hogy eredj Kolozsvárra, Várady Miklóshoz.

– Legalább kövér nyúl volt? – kérdezte Miklós.

– Kövér nyúl volt – válaszolta Samu. – Nagyon szép kövér nyúl volt.”[v]

Sebesi Samu bibliográfia

Színdarabjai:

• Korcsmárosné leánya. Népszínmű. Zene: Vikol Simon. (Kolozsvári Színház, 1893.)
• Bájital. (Varázsital.) Egyfölvonásos eredeti bohózat. (Kolozsvári Nemzeti Színház, 1897.)
• Páros szöktetés. Egyfelvonásos operett. Zene: Simon Kálmán. (Kolozsvári Színház, 1889.)
• Bűnhődés. Népszínmű. (Kolozsvár, 1900.)
• Mákvirág. Zene: Dóczi József és Fráter Lóránd. (Kolozsvár, 1909. Debrecen, 1910.)
• Gyermek bolondja. Népies vígjáték. (1913.)
• Beddy földje (Kolozsvári Magyar Színház, 1929.)
• A babonások. Falusi bohózat. (Kolozsvár, 1931.)

Könyvei:

• s. n. Kolozsvár, 1890.
• Tüske Pál: Mindenféle. Közművelődés Részvénytársaság Könyvnyomdája, Kolozsvár, 1893.
• Tizenkét elbeszélés. Közművelődés Részvénytársaság Könyvnyomdája, Kolozsvár, 1895.
• Apró történetek. Gámán János örökösei, Kolozsvár, 1901.
• Bartha Miklós élete és működése. In: Bartha Miklós összegyűjtött munkái. 1–6. kötet. Sajtó alá rendezték: Samasa János, Szmertnik István, Sztankovits Ferencz. Budapest, [Egri Lyceum Ny.], [Győri Pannonia Ny.], 1908–1913. 1. kötet. 9­–99. oldal.
• Szegény emberek. Elbeszélések. Erdélyi Irodalmi Társaság, Martinovits A[ndor] Könyvnyomdai Műintézete, Kolozsvár, 1914.
• Bartha Miklós élete és működése. In: Kazár földön. Buschmann Ferenc utóda Könyvnyomda, Budapest, 1921.
• Szép a Nyikó s a vidéke és más novellák. Minerva Könyvnyomda, Cluj-Kolozsvár, 1928. (A „Magyar Nép” könyvtára, 24.)
• Regény. Bevezető: Kovács Dezső. „Lapkiadó” Nyomdai Műintézet Rt., Cluj-Kolozsvár, é. n. [1930] (Erdélyi Magyar Könyvtár.)
• A babonások. Falusi bohózat egy felvonásban. [Victoria Ny.] Kolozsvár, 1930. (Erdélyi Magyar Könyvtár III.)
• Bartha Miklós élete és működése. In: Bartha Miklós összegyűjtött munkái. 1–6. kötet. Reprint kiadás. Lakiteleki Tölgy Alapítvány, Lakitelek, 2016. 1. kötet. 9–99. oldal.

Forgatókönyvei:

• Leányfurfang. Gyártási év: 1915. Rendező: Janovics Jenő.
• Cox és Box. Gyártási év: 1916. Rendező: Garas Márton.

[1] Kovács Dezső: Sebesi Samu. In: Sebesi Samu: Rica. Kolozsvár, é. n. 11–12.

[1] Sebesi Samu jubileuma. Budapesti Hirlap, 1928. április 3. 8.

[1] Halálozások. A Sajtó, 4. (1930) 4. sz. 210.

[1] Kovács Dezső id. mű, 14.

[1] Kovács Dezső: Sebesi Samu. Pásztortűz, 14. (1928) 4. sz. 93.