Nem lehet elégszer szólni a -hatóak, -hetőek divatjáról, az előhangzók egyoldalú használatáról. Az előhangzós forma terjedésének fő oka az igeiség gyengülése: a személytelen, időtlen fogalmazás. 

Szemléltetik ezt a következő példák is: annyi a kérdésem, hogy az évszámok mennyire közel esőek egymáshoz? Ide ez kellene: az évszámok mennyire esnek közel egymáshoz?; vagyis igei szerkezetre lenne szükség, nem a belőle képzett igenévre. – Kösz a kedves szavakat, igazán jól esőek! Jobb így: kösz a kedves szavakat, igazán jólesnek!

Az előhangzó az elváló igekötős szerkezetekbe is behatolt: nem tudták, mikor érhetőek el a megbízottak. Helyesen: nem tudták, mikor érhetők el.

A jelenségnek újabb hajtásai is vannak. Tanúi lehetünk annak, miként kezdi ki a nyelvi rendszert egy tekintélyalapú, tömegesen terjesztett rossz minta. A jelentészavaró előhangzó már a főnévi értékű szavak többes számába is befurakodott. Íme néhány elképesztő példa az utóbbi időkből: – Ez is pénzszivattyú: az adófizetők pénze ömlik a döntések körül forgolódóak zsebébe – nem forgolódóak, hanem forgolódók, mert nem a milyenek, hanem a kik? kérdésre válaszol a mondatrész. – Két ország között utaztattak fémhulladékot az elfogott csoport rokoni körébe tartozó elkövetőek. – Itt is értelmetlen az előhangzó, helyesen: fémhulladékot utaztattak az elkövetők. Egy rádióműsorban az interjúalany ezt mondja: éppen ezért kérem, hogy nagyon figyeljenek a kedves hallgatóak. Természetesen a figyeljenek a hallgatók lenne helyénvaló.

Rengeteg hasonló példával találkozunk a világhálón. Lássunk néhányat! A gyakorlatokra a hallgatóak felkészülve kötelesek megjelenni. Beszerzés Amerikában: kint élőek, segítsetek! A településen lakóak száma alig haladja meg a 250-et. 30 napos munka az aktív keresőek számára. – Hogy rákszerűen burjánzik a jelenség, azt talán a következő bejegyzés mutatja legjobban: gratulálok, szépek, finomak a tortáid; és ezek a terítőek is nagyon gyönyörűek! Asztalterítőkről van szó, magyarul így lenne: ezek a terítők is gyönyörűek.

A jelenség egyfelől tanulságos, segíti a nyelvi változások megértését: a divatok szétterjedését szemlélhetjük meg élőben. Másfelől azonban az értelmes, letisztult nyelvi normát tesszük kockára, ha nem lépünk föl az ilyen jelenségeknek a médiába és az írott mintákba való behatolása ellen.

Képzeljük el, amint a tévé- és rádióbemondóak a kedves hallgatóakat és nézőeket cserbenhagyva hajóakra és repülőekre szállnak, hogy egzotikus tájakon lakóak vendégszeretetét élvezzék... dugóhúzóakkal szabadulnak meg a palacktömítéstől vagy szénsavas üdítőeket kortyolnak, s kezüket a terítőekre ejtvén békésen szunnyadoznak a napernyőek alatt...

A témához ajánljuk a szerzőnek a kérdést alaposabban tárgyaló Észrevehetők/észrevehetőek avagy "nem vehetőek észre"? című nyelvművelő írását is: https://epa.oszk.hu/00000/00032/00004/EPA_00032_magyar_nyelv_2000_01_htoth.htm