Mostanában aki ad magára, az legalábbis kemény, de inkább kőkemény. Aki pedig jutni akar valamire, az durva és könyörtelen. Ezek a tulajdonságok értékként jelentkeznek: az ide tartozó kifejezések nem hiányozhatnak napjaink divatos közléseiből. Egy valamirevaló filmcím, műsor vagy filmajánló, egy reklám, de még egy híradós tudósítás sem engedheti meg magának, hogy erőtlennek, gyengének lássák: erősnek és keménynek kell lennie.

A feladatok, a próbák, divatosan szólva a kihívások már nem is kemények, hanem: kőkemények. És nemcsak az ütés, a meccs, a harc vagy a büntetés lehet kőkemény; hiszen van kőkemény valóság, kőkemény eligazítás, kőkemény üzlet is; hallunk és olvasunk kőkemény családról, kőkemény filmelőzetesről, sőt – a legújabb termékek között – kőkemény fényképezőgépről.

Mindennapos lett a lerúg ige használata: nemcsak a sportban vagy a verekedések, bántalmazások részleteinek leírásakor alkalmazzák, hanem elvont értelemben, szellemesnek szánt hirdetésekben, felhívásokban is: Figyelem! Szinte ingyen vihet mindent: lerúgtuk az árakat! – Hasonló szemléletet tükröz a brutális (brutál, totál-brutál) melléknév divatja: ami igazán nagy, jelentős vagy jó, az brutális: pl. brutális árcsökkentés; brutális kedvezmények, brutális buli, de van brutál-diszkó is. – Az egyik nagyáruház üzletsorán végigsétálva egy kisebb ruhabolt kirakatában nagy piros betűs feliratra lehetünk figyelmesek: Brutális vásár! – szól az inkább riasztó, mint csalogató üzenet. Az üzletben nagy kedvezménnyel kínáltak felnőtt- és gyermekruhákat. Hasonló szemlélet tükröződik azokban a feliratokban, szlogenekben, amelyek az árak csökkentését így adják hírül: brutálisan lerúgtuk az árakat!

Egy internetes hirdetésben egy a cukorbetegség ellen is hatásos gyógynövényt ekképpen ajánlottak: Gymnea sylvestris – a cukorgyilkos. A gyilkos szónak efféle felbukkanásában angol nyelvű minták hatása is tetten érhető: igen sok a -kill, -killer utótagot tartalmazó terméknév. A baktériumölő szerek feliratain még van értelme és némi hagyománya is az öl ige használatának, de a „cukorgyilkos” szerek, gyógynövények emlegetése ostobaság.

A kíméletlen és kegyetlen viselkedés hirdetésének legmegdöbbentőbb példái az ún. gyilkos játékok. Az Interneten ingyen is kipróbálható és játszható szórakoztató programok egyetlen célja a megsemmisítés: ölj meg másokat habozás nélkül! És a végén magadat is! Ilyen üzeneteket találunk a jobbára gyerekeknek, fiataloknak szánt játékok előtt: Ragadd meg a kedvenc rakétavetődet, és tüzelj a népre! – Ölj meg sok embert, és elimináld a célpontot! – Húzd meg a ravaszt, és lődd halomra a sok bután ácsorgó kalapos figurát! – Eleged van a világból? Robban benned a méreg? Inkább robbanjon fel a világ! Mutasd meg mindenkinek, hogy köpsz a hanyatló civilizációra!

A gyermekek, fiatalok körében egyre több a durva bántalmazás. Az esetek egy részében azért követik el ezeket a cselekményeket, hogy azután másokkal versengve feltöltsék a rögzített képsorokat, az elkészült videókat a világhálóra. A kíméletlen és oktalan versengés, az elsőségért folytatott esztelen hajsza, a hatalom fitogtatása és az erővel való visszaélés életünk minden területén meghatározóvá vált. Ha az egymás letaposására berendezkedő közélet és az ennek szolgálatába szegődő, erőszakra csábító média üzeneteit és mintáit követjük, igen gyorsan megszabadulhatunk emberinek mondott álarcunktól, s szembenézhetünk valódi önmagunkkal, a legveszélyesebb fenevaddal.

A reklámok és a média felügyeletével megbízott szerveknek oda kell figyelniük ezekre a jelenségekre, mert az erőszak nyelvi megjelenítésének elszaporodása, illetve ennek divatja és megszokása közvetve ismét fokozza a türelmetlenséget és az agresszivitást. Az efféle szlogenbrutalitás a józan önmérséklet hiányát, a társadalmi korlátok felrúgását jelenti, és hozzájárulhat a civilizáció csődjéhez, a kultúra önmegsemmisítéséhez.

(Az írás jegyzetként elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk című műsorában.)