A legújabb történettudományi eredmények cáfolnak, módosítanak, toposznak nyilvánítanak, vagy éppen pontosítanak.

Hunyadi Mátyásról számos olyan történet van, amelyet a legújabb történettudományi eredmények cáfolnak, módosítanak, toposznak nyilvánítanak, vagy éppen pontosítanak.

1458. január 24-én választották meg Hunyadi Mátyást magyar királlyá, de hogy pontosan mi történt a Duna jegén, maga a választás, vagy valami más, azzal kapcsolatban számos kérdőjel merül fel újabban (is).  A középiskolai tankönyvek vizsgálata nem ad választ ezekre a kérdésekre, de arra igen, hogy mit tanulhattak a tankönyvet is olvasó diákok a különböző időszakokban.

1867 előtt például Budai Ézsaiás református püspök és MTA tiszteletbeli tag tankönyve[1] Hunyadi Mátyás uralkodását nagyon részletesen, 28 oldalban tárgyalta. Mátyás uralmának értékelésében nem az igazságosságra vagy a katonai sikerekre, hanem a patrónusi, tudománytámogató szerepkörre tette a hangsúlyt.[2] Emberként úgy jellemezte Mátyást, mint aki rendkívül művelt, ugyanakkor hirtelen haragú, mégis vidám természetű uralkodó volt.[3]

Bedeő Pál (1805–1873) katolikus plébános rövid, szép képekkel illusztrált tankönyve[4] Mátyásról csak szűk 3 oldalban ír, a narratíva kulcseleme itt is „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.” De a kötetben a Duna jegén történt királyválasztás igen sajátos formában szerepel: „[…] a budapesti jégen kiállított Szilágyi katonasága elunván a hideget, Mátyást kikiáltotta […]”[5]

Az 1867 előtti tankönyveknek az a két vonulata  – amelyet a két fenti példával illusztráltam – látszik, amelyek nagy terjedelemben, és amik vázlatosabb formában tárgyalják a Hunyadiakat. Közös jellemzőjük a hazafias és pozitív narratívaképzés.

A Dualizmus idején is számos megközelítés élt párhuzamosan. Szigethy Lajos rövid kis kötete[6] leírja, hogy Mátyást a Duna jegén választották volna királlyá, bár itt kissé homályosan fogalmaz: „Egyszer csak megúnta a nép óriási tömege az aggódó várakozást és künn az utczán, a Duna partján magának a folyamnak vastagon befagyott tükrén százezer ajakról egekig harsogott a szó […]”[7]

Jászai Rezső tankönyvében[8] a Hunyadi Jánosról és Mátyásról szóló leckék adatgazdagok, tárgyszerűek és tényközpontúak, a mai történettudomány által gyakran toposznak minősített elemek hiányoznak. Sőt, Mátyás uralmának jellegzetességét talán a legéletszerűbben írja le, nem emleget olyan absztrakt fogalmakat, mint igazságosság, központosítás, abszolutizmust etc.: „Mint uralkodó, korlátlan kormányozta birodalmát. Voltak ugyan tanácsosai […] de ez inkább csak formaság volt […] Szóval személyes uralkodó volt, aki mindent maga akart elintézni, és el is intézett.”[9]

Kiss Lajos kötete szintén röviden, tárgyszerűen ír,[10] Mátyás királlyá választása itt a következő leírást kapja: „Végre a 40.000 köznemes megunta a főurak hosszas tanácskozását s január 24 én a vár alá a Duna jegére sereglett és Szilágyi intésére Mátyást királlyá kiáltotta.”[11]

A Dualizmus tankönyvei is sokfélék, és nem teljesen egyértelmű bennük (már amelyik megemlíti), hogy mi is történt pontosan 1458 januárjában a Duna jegén.

A Horthy-korszak általam vizsgált tankönyveiben látványosan csökken a tananyagtartalom és terjedelem a korábbiakhoz, különösen a 19. századi tankönyvekhez képest, a Mátyás-leckék általában tényszerűek, tömörek. A Domanovszky-féle kötetben[12] a szerző Mátyás megválasztásáról a „legújabb”[13] elméletet írja le, ami szerint a köznemesség felvonulva a Duna jegére nyomást gyakorolt a főnemességre.[14]

Kosáry Domokosnál már 1945-ben, azaz a politikai rendszer változása előtt 4 évvel megjelenik a szocialista terminológia, ami anakronisztikusan hat, például amikor a nagy honvédő háború mintájára „a szultánok imperializmusa ellen folytatott nagy védelmi harc”-ról ír a szerző Hunyadi János kapcsán.[15] Itt jelenik meg markánsan az a gondolat, hogy Mátyás függetlenítette hatalmát a báróktól és helyettük a középnemességgel lépett szövetségre.[16] A szocialista történetírás Habsburg-ellenessége úgy jelenik meg, hogy míg már a 15. században komoly kritikák érték Mátyást a többi keresztény állam elleni aktív külpolitikája miatt, Kosáry 2,5 oldalban magyarázza annak okát, amit a Habsburg terjeszkedésben lát. Mátyás, mint az igazságos és/vagy a népet álruhában látogató király, akivel meghalt az igazság, nem jelenik meg. Benda Kálmán (1913–1994, az MTA rendes tagja) kötete[17] nagyon hasonlít Kosáryéra, néhol szó szerinti egyezést mutat.[18] Ugyanakkor eltérések is vannak, például Mátyást a Szilágyi parancsára a Duna jegére vonuló Hunyadi párti fegyverek választatták meg.[19]

Varga Zoltán 1946-ban kiadott tankönyve üdítő, később kiveszett színfolt – a narratív pluralizmus szemszögéből – a középiskolai tankönyvek között, mivel egyházi kiadvány, így nem tartalmazott szocialista narratívát, egy rövid időre visszahozta a nemzeti-keresztény keretrendszert, ami abban is megnyilvánult, hogy a nemzet, keresztény, hős szavak újra megjelentek a tankönyv szövegében.[20] Ugyanakkor nem szerepel a kötetben Mátyás megválasztása a Duna jegén. Politikai keretként viszont átvette a Kosáry-féle kötetben is szereplő elméletet: Mátyás a főúri hatalom ellensúlyozására a köznemesség befolyását erősítette.[21] Az 1949 és 1989 közötti középiskolai tankönyvek Mátyást a Kosáry-féle keretrendszerben értelmezve mint központosító uralkodót mutatják be.

A Mátyás-kép tehát folyamatosan alakult a hazai középiskolai tankönyvekben, és a király megválasztásával kapcsolatban eltérő és egyedi megoldásokat választottak a tankönyvi szerzők.

           

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

 

Bedeő 1843. Bedeő Pál: Magyarok története a vezérek s királyok képeivel. Pozsony, 1843.

Benda 1945. Benda Kálmán: Magyarország története az őskortól napjainkig. Szikra, Budapest, 1945.

Budai 1811. Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemig. Debrecen, 1811.

Domanovszky 1931. Domanovszky Sándor: Magyarország története. Budapest, 1931.

Jászai 1904. Jászai Rezső: Magyarország oknyomozó története. A középiskolák VIII. osztálya számára. Budapest, 1904.

Kiss 1916. Kiss Lajos: Magyarország története a legrégibb időktől a mohácsi vészig. A középiskolák III. osztálya számára. Sárospatak, 1916. Második kiadás.

Kosáry 1945. Kosáry Domokos: Magyarország története az őskortól a szatmári békéig. Szikra, Budapest, 1945.

Szigethy 1900. Szigethy Lajos: Magyarok története. Első rész. A mohácsi veszedelemig. Középiskolák III. osztálya számára. Budapest, 1900.

Varga 1946. Varga Zoltán: Magyarország története I. A szatmári békéig. Országos Református Tanáregyesület, Debrecen, 1946.

 

 

[1] Budai Ézsaiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemig. Debrecen, 1811.

[2] Uo. 287.

[3] Uo. 297.

[4] Bedeő 1843.

[5] Uo. 88.

[6] Szigethy 1900.

[7] Szigethy 1900, 122.

[8] Jászai 1904.

[9] Uo. 101.

[10] Kiss 1916. Az első kiadás 1907-ben jelent meg.

[11] Uo. 91.

[12] Domanovszky 1931, 63, 69.

[13] Több esetben tapasztaltam, hogy azok a Hunyadi Mátyással kapcsolatos „újdonságok”, amelyek az elmúlt 10 évben megjelentek, lényegében már a 19. századi és 20. századi eleji középiskolai tankönyvekben szerepelnek.

[14] Uo. 66.

[15] Kosáry 1945, 67.

[16] Uo. 73–73.

[17] Benda 1945.

[18] Uo. 45. Szó szerint ismétli Kosáry értékelését Hunyadi Jánosról, miszerint nagybirtokos volt, de vagyonát az ország védelmére fordította.

[19] Uo. 47.

[20] Varga 1946.

[21] Uo. 94.